Alig egy órás buszozás után megérkeztünk Ócsára melyet sokan csak hallomásból ismertünk, most azonban alaposan megismerhettük az itt töltött egész nap során.
Megtudtuk,hogy az ócsai Tájvédelmi Körzet 1975-ben létesült, mely gazdag botanikai, állattani, értékeket rejt, és nem utolsósorban a mai napig szépen ápolt tájházakat, melyeket egy igen lelkes nõi páros mutatott be nekünk. Számos olyan használati eszközzel találkoztunk melyeket jól ismerünk, különösen gyerekkorunkból Ezek a használati tárgyak mára már muzeális értékûk lettek. A népi építkezés sajátos emlékeit õrzik a homokterület és a turjánvidék találkozásánál az Öreg-hegy szõlõiben elhelyezkedõ nyeregtetõs, ollóágas 95 pincébõl álló pincesor, ahová szintén elltogattunk.
Ami talán a kirándulás fénypontját jelentette az a lápvidék meglátogatása volt. Az Alföld sajátos természeti viszonyai, a rétek,lápok és berkek világa jó és rossz idõkben könnyen és biztosan táplálta az ember t és jószágát. A nagy dúlások idején védelmet nyújtottak, a nád kunyhót adott, az ott fészkelõ madarak adták élelmet, mint pl tojást vagy húst, a nád a fedélen kívül a fûtenivalót, a gyékény az ágyat. A természet adta az ételt az embernek és állatnak egyaránt.
Számunkra ez a világ már ismeretlen, elnézve az tájházban bemutatott népviseleteket, melyeket ma ünnepekkor még egyesek viselnek, de a hétköznapok már az új stilust képviselik , ruházatban és szokásokban egyaránt..
Ócsa ápolt szép település melynek kiemelkedõ épülete Az egykori premontrei kolostor, ma református templom.
13. századi román stilusú három hajós, kereszthajós bazilika amely a premontrei rend számára épült, a román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása.
Az Árpád-korban Ócsa térsége királyi birtok volt, ezért feltételezhetõ, hogy az ócsai premontrei apátságot az egyik Árpád házi király alapíthatta. Erre utalhat a templom belsején látható freskók egy része is.
Egy 1234-ben készült, az egyházak ellenõrzését tartalmazó jegyzõkönyv említi elõször. A 12-13. század fordulóján a helyén egy kis falu állt, amelynek lakóit odébb költöztették, amikor megindult az építkezés.
A 16. század közepén részben a török veszély, részben a reformáció elõretörése miatt hagyhatták el a kolostort a szerzetesek. A templomot, mely a török idõkben egy ideig mecsetként is funkcionált, 1560 óta használják a reformátusok. Az épület állaga közben egyre a még tovább romlott a helyzet. A katolikusok megpróbálták visszaszerezni a templomot, sikertelenül. A reformátusok Mária Terézia királynõtõl végtére engedélyt kaptak a templom rendbe hozására, ennek során új karzat és szószék is került a templomba.
1872-ben villámcsapás 1884-ben tûzvész pusztította a templomot. 1897-ben megkezdõdött a mûemléki helyreállítás. 1922-1924 között átalakításokra került sor (egy emelettel megmagasították például a tornyokat). 1986-1992 között került sor a templom régészeti kutatására, amit követett az épület teljes fölújítása. Ennek során részben visszaállították a 17. századi kerítõfalat is.
Miután meghallgattuk a templom történetét ismertetõ igen részletes elõadást és körbejártuk ódón, gyönyörûséges belsõ terét, láttuk román,és gótikus sitlusu oszlopait, ablakait, a a közelben lévõ Bajor étterembe siettünk, ahol svéd asztalos ebéd várt bennünke.
.A kulináris élvezeteken túl ki is pihenhettük magukat, majd délután lévén lassan hazafelé indultunk, ujabb ismeretekkel gazdagodva.
Major Edit
