A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Az 1815-tõl Szatmárcsekén élõ Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A költemény elõször 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplõ "a Magyar nép zivataros századaiból" alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak elsõ kötetében már a szerzõ által adott alcímmel látott napvilágot.
Megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályamûvét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerzõ vezényletével. Szélesebb nyilvánosság elõtt 1844. augusztus 10-én énekelték elõször, az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gõzös vízre bocsátásakor. Az 1840-es évek végén ünnepi alkalmakkor még felváltva, vagy együtt énekelték a Hymnust és a Szózatot, addig az ötvenes években a Hymnus lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejezõ népének.
A Himnuszt hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény 36. paragrafusa iktatta nemzeti jelképeink sorába, s a XIV. fejezet, 75. paragrafusaként emelte be az alkotmányba. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: "Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeménye Erkel Ferenc zenéjével."
A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoramûvész vetette föl 1985-ben, majd több népfronttanácskozáson is felhívta a figyelmet egy ilyen ünnep megtartásának fontosságára. "Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségbõl meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is" – mondta. A nap megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, s 1989 januárjában a HNF szervezte meg elõször az évfordulós rendezvényeket.
Az ünnep alkalmából azóta a magyarság idehaza, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekrõl. Kiállításokat és koncerteket rendeznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi elõadásokat tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is. Többek között ekkor adják át a Márai Sándor-díjat, a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat és a Bessenyei Ferenc Mûvészeti Díjat, valamint a közmûvelõdés minõségfejlesztéséért járó Minõsített Közmûvelõdési Intézmény Címet és a Közmûvelõdési Minõség Díjat, a legjobb szolgáltatást nyújtó könyvtáraknak a Minõsített Könyvtár Címet, Kolozsvárott pedig az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.
Szatmárcsekén megkoszorúzzák Kölcsey Ferenc sírját és átadják a Kölcsey Ferenc-emlékplakettet. A Kölcsey Társaság által 1995-ben alapított elismeréssel azokat a mûvészeket jutalmazzák, akik életmûvükkel és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. Az idei elismerést Törõcsik Mari Kossuth-díjas színésznõ, a nemzet mûvésze kapta.
Kölcsey Ferenc a verseit külön lapokra írta, és kéziratcsomagokban gyûjtötte. A Hymnust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltûnt, és több mint száz éves lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába. A Hymnus két lapon található, tintamarás miatt megsérült, eredeti kézirata a magyar kultúra napján idén is megtekinthetõ a könyvtár aulájában, sõt január 23-25. között rendhagyó kiállítás keretében a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban is látható lesz
Major Edit ( Forrás Hiradó.hu)
