A tavalyi év decemberében, ezen belül is éppen december elsején Románia Nemzeti ünnepén tûzte mûsorára egy román szerzõ, nevezetesen Caragiale Karnebál címû darabját, ami sokakban és így bennem is kérdéseket vetett fel. Nevezetesen azt hogy miért éppen ezt a darabot és miért éppen ezen a napon, ami lehet hogy a románoknak gyõzelmi ünnep de nekünk magyaroknak pontosan a fordítottja.
Nyilván tisztában vagyok vele, hogy december elseje minek a napja, és azt is tudom, hogy a Karnebál egy román szerzõ, Caragiale színdarabja , melyet Parti Nagy Lajos átiratával játszottunk és játszunk itt a színházban. Ez a darab egy bohózat, és semmilyen fajta olyan társadalmi mondanivalóval nem bír, ami bárkit is sérthetne. Caragiale száz évvel korábban élt és alkotott, semmi köze a XX. szd. tragikus történéseihez. Amihez viszont nagyonis értett, az az emberábrázolás, a karakterek ironikus – mondhatnánk, hogy román önironikus – színpadra vitele. A darab a szerelmi viszonyokat, a megcsalásnak, a féltékenységnek a problematikáját járja körül, ezért úgy ítéltem meg, hogy semmiféle olyan tartalmat nem közöl, ami bántó lehetne, vagy azt hogy Romániát reklámozná, vagyis nincs benne semmiféle nemzeti vagy politikai jellegû üzenet. Azt gondolom, hogy nagyon speciális érzékenységgel kell megáldva lenni ahhoz, hogy ezen valaki fennakadjon.
Miért kellett pontosan ezen a napon egy román szerzõ darabját mûsorra tûzni?
A mûsortervezésnél a bemutatót megelõzõ fél évvel elõbb választottuk ezt a színdarabot. Azért esett erre a választás, mert kiváló alapanyag, remekül megírt szöveg, emellett tökéletesen kiosztható a társulatra. Ha megfigyeljük az elõadást minden egyes színésznek a társulaton belül remek lehetõséget adott.
A harmadik ok, amit meg is írtam a pályázatomban, hogy fontosnak érzem, hogy csináljunk vidám és szórakoztató ugyanakkor minõségi kikapcsolódásra alkalmat adó elõadásokat.
Miért éppen egy román szerzõt talált a színház a szórakoztató darabok között? Hiszen van számos más szerzõ, közöttük biztosan akad akár magyar is, akitõl lehetett volna bemutatót tartani.
Én nem gondolom, hogy bármi baj lenne azzal, hogy egy magyar színház egy román szerzõ darabját tûzi mûsorra. Elég változatos a repertoárunk, játsszuk hazai és külföldi szerzõk darabjait egyaránt. Az viszont, hogy mikorra tûzzük ki a premier idõpontját nem csak rajtunk múlik. Sajnos mivel ez a színház nem rendelkezik önálló épülettel, nagyon korlátozottak a lehetõségeink. Igen sok szempontot kell figyelembe vennem egy bemutatót illetõen, az idõzítés összefügg a bérletekkel, az éves menetrenddel, a többi produkcióval. A mûvelõdési házzal kötött megállapodás szerint minden hónapban 15 napot használhatja a színház az épületet. Ebbe a 15 napba kell belesûríteni a teljes nagyszínpadi repertoárt, és bizonyos hónapokban új bemutató jön, ami sok napot elvesz. Az adott bemutató elõtt fõpróbahét van, ami azt jelenti hogy hat teljes napig a színpadon kell próbálnunk ahhoz, hogy az elõadást tökéletesen össze tudjuk rakni, nemcsak mûvészi, hanem elsõsorban technikai szempontból. Nem lehetne minõségi munkát elõállítani, ha ez a teljes hét nem lenne biztosítva. Ilyen teljes hetet csak ritkán vagy csak adott alkalmakkor tudunk kiszakítani. Elsõsorban ez határozza meg az adott bemutatók idõpontját.
Ki vagy kiknek a feladata a mûsorterv elkészítése?
Ennek a színháznak a repertoárjáért én vagyok felelõs, de ez nyilván nem azt jelenti, hogy egyedül állítom össze a mûsortervet. Az éves mûsorterv egy folyamatos dialógus újtán jön létre, egyrészt a színház dramaturgja, másrészt az összes vendég rendezõ bevonásával, akiknek van beleszólásuk abba, hogy mit rendeznének. Figyelembe kell vennünk a repertoár változatosságát, valamint azt, hogy a társulatnak hogyan tudunk megfelelõ, testhezálló szerepeket osztani. Ezek a szempontok a meghatározóak, de a legfontosabb persze az, hogy a közönségnek mit szeretnénk adni és mit szeretnénk számukra közvetíteni. Idén volt már kortárs német darab Az arab éjszaka, volt a vígjáték a Karnebál, volt a Négyszögletû Kerek Erdõ és hamarosan jön majd az Elektra. Négy különbözõ karakterû és különbözõ mûfajú darabot vittünk illetve viszünk színre.
A Vénusz – amelynek február 17-én lesz a bemutatója – pedig egy plusz, amelyet koprodukcióban, az Orlai Produkciós irodával hoztunk létre. Egy nagyon szép angol filmnek a színpadi adaptációja – ez volt Peter O’Toole utolsó filmes szerepe, amiért Oscar díjra is jelölték. A mi színpadi verziónkban a fõszerepet Bálint András játssza.
Mi most még a premier elõtt beszélgetünk, de az interjú a bemutató után jelenik majd meg, hallhatnánk egy pár szót elõzetesen a színdarabról?
Nagyon kedves történet, mely két idõs színészrõl szól. Régi kollegák, akik harminc éve együtt dolgoznak, egy darabot próbálnak a színházban. Majd megjelenik egyikõjük távoli unokahúga. Az egyik jó barát Maurice, hamarosan beleszeret a fiatal nõbe. Természetesen ez a szerelem nem tud kibontakozni, mindvégig plátói marad – ez a szerelem nem más mint egy idõs ember utolsó nagy fellángolása.
A szereposztás kiváló, Bálint András és Gyabronka József mellett a két nõi szerepet László Lili és Takács Kati alakítják, a többi karaktert Brasch Bence formálja meg.
Hogy van megelégedve a színház látogatottságával?
Nézettségünk a tavalyi évben tovább növekedett, 2018-ban több mint 15 ezren váltottak jegyet elõadásainkra. Figyelembe véve azt, hogy Budaörs lakossága 30 ezer fõ, ez olyan, mintha minden második budaörsi ellátogatott volna a színházunkba. Komoly szerepet játszanak a gyerekelõadások. Elkötelezettek vagyunk a tekintetben, hogy tartalmas, minõségi, gyerekeknek szóló darabokat vigyünk színpadra. Ennek bizonyítéka a magyar szerzõ Lázár Ervin meséje is, a Négyszögletû Kerek Erdõ, amely generációk meséje volt és reméljük, marad is. Megvalósítani szeretnénk azt az álmot, hogy minden gyerek itt Budaörsön és a környékbeli településeken is évente legalább egyszer jusson el színházba.
Van e kilátás arra hogy önálló épületben dolgozhassanak?
Erre vonatkozóan nincs semmilyen információm. De addig, míg ez a régóta emlegetett álom megvalósul, a napi munkából a lehetõségekhez képest kell a legjobbat kihoznunk.
Köszönöm az interjút.
Major Edit
