Magyarországon 1948-ban az akkori kommunista diktatúra egy tollvonással bezáratta a felekezeti iskolákat, államosította az iskolaépületeket, feloszlatta a szerzetesrendeket. Az 1990-es rendszerváltás orvosolni akarta ezt a jogtalanságot. Törvényben engedélyezte a nem állami fenntartású, felekezeti iskolák alapítását, és kártalanítási törvénnyel biztosította ennek pénzügyi alapjait. Szentgyörgyvölgyi Zoltán plébános úr 1993-ban megalapította a Szent Vince Óvodát ( az óvoda tavaly volt 25 éves), és 1994-ben úgy döntött, hogy felvállalja az iskolaalapítás nehézségeit is, hogy az óvodából kikerülõ gyermekeknek biztosítva legyen a katolikus nevelés. Ezért ünnepli idén a Mindszenty Iskola fennállásának 25. évét. Ezekben az években, egyrészt a rendszerváltás adta lehetõség, másrészt a szülõk lelkesedésének hatására, országosan egyre több katolikus iskolát alapítottak. Nem volt ez másként Budaörsön sem. A gyermekeknek az iskolai hitoktatáson való részvétele miatt különbözõ hátrányokat kellett megélni az iskolában, de ezt a szülõk bátran felvállalták. Ezért nem csoda, hogy a szülõk nagy örömmel álltak az alapítás ügye mellé. Megalakult az iskolaszervezõ bizottság is. Szakemberek mellett, nagyrészt olyan szülõkbõl állt, akik késõbb beíratták gyermekeiket a katolikus iskolába (többek között: Varga Károly és Erika; Szegletes János és Szegletesné Márkus Judit; Komáromi Ferenc, és én is). Hónapokon keresztül szerda esténként éjszakába nyúló munkamegbeszéléseken vállaltuk el a következõ heti feladatokat, döntöttünk a fontos kérdésekben. Ilyen feladat volt az iskola pedagógiai programja, a nevelõtestület és a tanulók felvételének módja és ideje. Nem utolsó sorban az iskola neve, névadójának kiválasztása.
Szentgyörgyvölgyi Zoltán plébános úr engem kért fel az iskola igazgatói feladatának elvállalására. Ez az elsõ pillanatban váratlanul ért, és felelõségteljes döntést kívánt, de átgondolva azt, hogy az iskola szerényen, igen kis létszámmal (2 osztállyal, 3 fõállású és 7 óraadó tanárral) kezdi el a mûködést, ez segített a döntésben. Nem is gondoltam akkor, hogy ezzel a döntéssel 17 és fél évig az iskola életem meghatározó részévé fog válni. A tanárok kiválasztásában, felkérésében segített az iskolaszervezõ bizottság, akiknek ismerõsi körébõl kerültek ki az elsõ tanárok. A leendõ diákok felkeresésében, megszólításában kimagasló szerepe volt a Szegletes házaspárnak.
Dr. Kaszap László intézte az alapítás és a kártalanítás jogi részét, szerezte be a szükséges engedélyeket. Sajnos az akkor hatalomra kerülõ Horn kormány a kártalanítási kifizetéseket – jóllehet a törvény elõírta -, 2 évre befagyasztotta. Ez idõ alatt az 1. Sz. Általános Iskolában kaptunk két tantermet, ahol egy elsõ és egy ötödik osztállyal kezdtük el a tanévet. A beiratkozás 1994. március 25-én volt. Az elsõ osztály 30 fõvel, az ötödik 16 fõvel indult, de hatodikban már 25-tel. A következõ tanévben nem indult 5. osztály, mert a kártalanítás teljesen bizonytalan volt. A mai posta helyén volt a Szent József ház, oda költözött a 6. osztály, és az Eszében indult az új elsõ. A következõ tanévben a mai tornaterem helyén álló családiházat alakítottuk át osztályteremnek. Ekkor három helyszínen mûködött öt osztályunk. A tornaterem csak több évvel késõbb épült meg, addig különféle megoldásokkal, bérléssel, udvari testneveléssel oldottuk meg ezt a feladatot. Kezdetben sok volt az ellendrukker, de talán többen szorítottak nekünk, és lelkesen dolgoztak, imádkoztak az iskola sikeréért. Nagyon jó volt megtapasztalni az induló osztályok szüleinek bizalmát, a tanárok elkötelezettségét, lelkesedését. Ez a kemény munka meghozta eredményét: 2-3 év után az iskola jó híre, versenyeken elért eredményei, családias hangulata azt eredményezte, hogy egyre többen jelentkeztek az iskolába. Ez csak fokozódott, amikor elkészült az új iskolaépület. A szülõk ajánlották ismerõseiknek, hogy minket válasszanak a leendõ elsõsök, hiszen az õ gyermekük jól érzi magát, színvonalas oktatást kap, kiemelten figyelünk a hitéletre is.
Az iskola építése 1996-ban kezdõdött. Április 12-én lebontották a mai plébánia helyén álló Erzsébet nõvér házát (aki az egyháznak adta ezt a telket), s oda építették fel az új plébániát. Szinte hihetetlen, hogy ez már augusztusra elkészült. Utána kezdõdött a régi plébánia részleges bontása és az iskola építése. Ennek a munkának a szervezése, koordinálása Ganter István áldozatos munkáját dicséri. Ezt is rekordgyorsasággal 1997 júniusára lett kész. Ezen a nyáron kellett berendezni, szeptemberre 8 osztály fogadására méltóvá tenni az épületet. Szeptember elsején nagyon szép ünnepség keretében Dr Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök felszentelte, megáldotta az iskolát. Pár év múlva -a túljelentkezések következtében- kérvényeztem a püspökségen, hogy két elsõ osztályt indíthassunk. Nehezen, de sikerült elérni. A következõ években belsõ átalakításokkal, majd az egyházközség jóvoltából a tetõtér beépítésével tudtuk biztosítani a szükséges tantermeket. Az önkormányzattól is sikerült támogatásokat kérni különbözõ felújításokra, korszerûsítésekre (pl. iskolaudvar gumiborítása, ablakcsere a volt plébánia részen, a lépcsõházi függönyfalak kicserélése, új kazán és kazánház). Egy iskola életében nagyon fontos, hogy a mûködéshez szükséges külsõ feltételek (épület, udvar, fûtés, tantermek) rendelkezésre álljanak. Azonban még fontosabb, hogy a szép épület mellett jó tanárikar végezze a nevelés-oktatás felelõségteljes munkáját. Elmondhatom, hogy e téren sokszor megtapasztaltam a Gondviselés segítségét. Sok jó, lelkes kollégát irányított az iskolába, akik a szakmai tudásuk átadása mellett fontosnak tartották a tanulók nevelését, lelki életük fejlesztését. Kimagasló szakmai munkájukat dicséri a számtalan tanulmányi versenyeredmény, a jó felvételik. A nevelõ munka eredménye nehezen mérhetõ, de a tanulók szeretete, ragaszkodása, az elballagott tanulók visszajelzései igazolták, hogy a kitartó munka ezen a téren is meghozta gyümölcsét. Az adódó problémákat közösen meg tudtuk oldani. Szükség esetén többletfeladatot vállalva, az iskola érdekét nézve dolgoztunk.
Az iskola életében nagyon fontosak voltak a lelkigyakorlatok, mind a tanulók, mind a tanárok számára. Számomra a nyári lelkigyakorlatok adtak erõt a következõ évi munkához. Az eltelt 17,5 évbõl ezekre is nagyon szívesen emlékszem vissza. Nyugdíjba vonulásom óta a Karizma Alapítványon keresztül igyekszem segíteni az iskola munkáját. Szabadidõmben unokáim nevelésében iparkodom a fiaim és a menyeim segítségére lenni.
Prohászka Jánosné
