A helyi óvodások és iskolások nyitótánca után a Little Symhony kamaraegyüttesnek tapsolhatott a közönség. A testvérvárosi Budaörsrõl érkezett a Sapszon Ferenc Kórus, a Széll Kulturális Egyesület és a Téka zenekar. A népmûvészeti kavalkádban felléptek a helyi és a régió táncos, énekes, zenés csoportjai, a Kémendrõl érkezett Bokréta tánccsoport, a Hanga citerazenekar, a Rozmaring néptánccsoport és a Bödõk testvérek. Nagy József és Vecserka Péter tárogatójának hangja messzire szállt a pincék között, és nem maradt el a Márti Asszonyai csoport sem, melynek tagjai, miként minden alkalommal, ezúton is megnevettették a közönséget szüreti vigasságot bemutató énekes játékukkal. Majd régi slágerek és nóták szálltak a szõlõhegyen, melyeket Tóth Máté közvetített, az esti koncertet EndORFin zenekar szolgáltatta, majd a késõ estébe nyúlóan a Zsapka – Emmer Duó zárta a sort.
Az alábbi gazdáknál lehetett megállni: Dobai Sándor, Takács és Csontos, Mátyás Pincészet, Bitter Mihály, Udvardi Ferenc, Geri Csaba, Varga János, Cséplõ Sándor és Kozák Péter. A helyi termékek piacán házilag készített finomságokat, kézmûves termékeket árusítottak. A bográcsokban ínycsiklandozó gulyás, vad- és halételek csábították a látogatókat, és az ódon pincék mélyén a borkultúra nedûi várták a kóstolókat.
A kisújfalusiak kézmûves termékeinek gazdag a palettája, saját termésû levendulából készült kozmetikumokat, kézimunkákat, valamint házilag termesztett és feldolgozott gasztronómiai finomságokat kínáltak. „Helyit eszem, helyinél veszem, mert helyin az eszem” – ez a mondás járja a faluban.
Geri Valéria, a község polgármestere elmondta, hogy a hajdani családi pincenapokból nõtte ki magát a jelenlegi Pincefesztivál. Úgy érzi, évrõl évre színvonalasabb és látványosabb, tartalmasabb a rendezvény, melynek a növekvõ látogatottság és a népszerûség a bizonyítéka.
„Családok, barátok, bor és kultúra, ezt tartjuk szem elõtt a szervezés folyamán” – mondta a polgármester.
A szõlõhegy, akár egy kis autentikus falu, utcácskákkal, pincékkel évszázadok óta Kisújfalu része, annak ellenére, hogy nagyobb távolságra fekszik a községtõl. A különleges homokkõ pincék évszázadok történetét õrzik, legtöbbjük az 1800-as években épült. A gazdák a föld feletti részeket felújították, élhetõvé tették, így mára takaros házacskák bújnak meg a lankás domboldalak fái közt. A közeli Párizsi-mocsarak és a homokbányák különleges madarak fészkelõhelyei, vadon élõ állatok otthonai, így az állat- és madárvilág is gazdag a vidéken.
A Kisújfalui Hegyközség és az önkormányzat közös törekvése, hogy minél több gazda vegye komolyan a szõlõmûvelést és a bortermelést, mert sajnos akad elhanyagolt szõlõ is. A Mátyás Pincészet szakmai napokat, elõadásokat tart a jó bor értékének növelése érdekében.
A közösségépítésben nagy szerepe van Kisújfalun a Szõlõhegynek, hiszen a családok gyakorta összejönnek és találkoznak itt az év bármely szakában, munkában, pihenésben, kedvtelésben, szórakozásban.
Az embert az igazi értékek a legtöbb esetben a szülõföldhöz kötik.
A helyhez, ahol születtek, õseik éltek és dolgoztak. A pincéhez, melyet apák, nagyapák hagytak örökül. A szõlõhöz, melyet mûvelni, felújítani, ápolni kell. Ezt az értéket éltetik, gazdagítják a kisújfalui szõlõhegyen a gazdák, példát mutatva ezzel a munkával és ragaszkodással az utánuk jövõ nemzedéknek. Ezt az értéket erõsíti és teszi hagyománnyá az önkormányzat az évente megrendezett, egyre népszerûbbé váló Nyitott Pincék Napja rendezvénnyel.
forrás:Berényi Kornélia/ Felvidék.hu
w
