A csehek elõrenyomulása
Az õszirózsás forradalmat követõen hatalomra jutó magyar kormányt vezetõ Károlyi Mihály naivan úgy gondolta, hogy az antanthatalmak által meghúzott – hazánkra nézve relatíve kedvezõ – demarkációs vonalak a békeszerzõdésben is vissza fognak köszönni. Ezért amikor román és cseh csapatok törtek be Magyarország területére, Károlyi csupán diplomáciai jegyzékekben tiltakozott, a fegyveres ellenállást nemhogy nem támogatta, de minden tõle telhetõt megtett azért, hogy ne alakuljon ki ilyen – mondván Magyarország ezzel csak rontana a pozícióin a békeszerzõdés aláírásakor.
Így esett, hogy a Felvidékre 1918. november elején betörõ cseh légió akadálytalanul foglalhatta el Trencsént, majd Losoncot, az antanthatalmak pedig december 23-i jegyzékükben a Duna és az Ipoly vonalánál jelölték ki az új demarkációs vonalat, mely viszont már egyáltalán nem volt elõnyös Magyarország számára.
A csehek a változások hatására nemhogy megelégedtek volna, igazán csak ekkor kaptak vérszemet, s az újonnan meghúzott demarkációs vonalat semmibe véve átkeltek az Ipolyon, szemük elõtt már Aszód, Miskolc és Gyöngyös elfoglalása, valamint a térség gazdag szénmedencéjének meghódítása lebegett, de mindenesetre arra törekedtek, hogy addig nyomuljanak elõre, ameddig csak lehetséges.
A tervükbe tökéletesen beleillett az Ipoly bal partján fekvõ magyar város, Balassagyarmat megszállása, amelyet 1919. január 15-én meg is valósítottak.
A bevonulást követõen Balassagyarmaton is hasonló forgatókönyv szerint játszódtak az események, mint a történelmi Magyarország bármelyik elcsatolt városában: a megszálló cseh csapatok a laktanya, a posta és a vasútállomás elfoglalásával biztosították uralmukat, majd azonnal nekiláttak az impériumváltás megszervezésének.
Annak dacára, hogy Balassagyarmat lakosságának túlnyomó része magyar volt, a bevonuló katonaság kimondta a terület „önkéntes” csatlakozását a megszületõ Csehszlovákiához, szimbolikus módon lecserélte a közintézmények magyar feliratát, és – Bazovszky Lajos személyében – egy magyar nemzetiségû, de a csehszlovák igényeket kiszolgáló zsupánt állított az Ipolyon túli területek élére.
A teljes „meghódoltatás” csak idõ kérdése volt, hiszen Bazovszky január 25-ével lényegében átvette Balassagyarmat irányítását, ezután pedig a csehek elsõ és legfontosabb teendõje a városvezetés csehszlovák hûségre kényszerítése lett.
A balassagyarmati felkelés
A cseh csapatokat vezetõ Augustin Lauka azonban mégsem tudta megvalósítani a tervét, ugyanis január 27-én, Rákóczi István kormánybiztos vezetésével a helyi tisztviselõk titokban fogadalmat tettek, hogy szembeszegülnek a megszállókkal, a következõ két napban pedig megszervezték a cseh katonák kiûzését.
Ehhez komolyabb propagandára nem is volt szükség, hiszen a csehszlovák uralom két hetében elszenvedett diszkriminatív intézkedések, a magyar közalkalmazottak elbocsátása és a többségi etnikum háttérbe szorítása miatt a társadalmi feszültség a tetõpontjára hágott.
A lakosság nagy része ennek megfelelõen ellenszegült a csehek lefegyverzési parancsának, január 29-én pedig az addig rejtegetett puskákat és egyéb fegyvereket a megszállók ellen fordította.
A városvezetés ugyanakkor nem egyedül készült a legionáriusok kiûzésére: a „csehkiverést” megelõzõ napokban Rákóczi István kormánybiztos felvette a kapcsolatot a Magyarnándor mellett állomásozó magyar erõkkel, és elérte, hogy 29-én hajnalban Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok támadást intézzenek a balassagyarmati laktanya ellen.
Az ostrom végül délutánig elhúzódott, ugyanis a védõk heves ellenállása következtében a magyarnándori katonák komoly veszteségeket szenvedtek, és egy idõre vissza is vonultak. Ezekben a válságos órákban a hõs balassagyarmati polgárok tartották a magyar állásokat, a délutáni órákra visszatérõ katonák pedig az iglói géppuskásokkal kiegészülve már elegendõ erõt mutattak ahhoz, hogy a csehek kitûzzék a fehér zászlót.
Ezzel egy idõben a város polgárai másutt is utcai harcba bocsátkoztak a megszállókkal, akik Augustin Lauka halála után visszamenekültek az Ipoly túlpartjára. Mire az este leszállt, Balassagyarmat középületein ismét magyar zászló lengett.
Jóllehet, a város visszavétele után több hadi cselekmény nem történt a térségben, a január 29-i hõsies helytállás elegendõnek bizonyult ahhoz, hogy a csehek ne próbálkozzanak többet a folyón való átkeléssel, és végleg feladják a borsodi szénmedence meghódítására vonatkozó elképzeléseiket.
Horváth Tamás
w
