Az érintetlen természet szépsége, a hagyományaikhoz ragaszkodó kistelepülések, a bájos városkák, a templomok meghitt csendje, múzeumok értékközvetítése mind megannyi élmény volt számunkra.
Most is, mint máskor az utazások során, adott helyzetekben imádkoztunk, a templomokban énekeltünk és a buszon megoszthattuk egymással a gondolatainkat.
Elsõ megállónk Balatonszentgyörgy közelében volt, egy tragikus eset emlékhelyén. A 7-es és a 76-os fõút körforgalmú keresztezõdésében 2002-ben itt borult fel a lengyel zarándokokkal Medjugorjéba tartó busz. Emléküket a medjugorjei Szûzanya szobra és egy kopjafa õrzi.
Zalalövõ gazdag történelmi múlttal büszkélkedõ város, a Zala folyó õsi átkelési helyén épült, kelta és római kori emlékekkel. Múzeumában, a Salla (Zala) Múzeumban számos értékes leletet õriznek a régi idõkbõl. Az épület melletti romkertben egy IV. századi úti állomás nagyobb részletét és egy II. századi, fürdõvel ellátott polgárház maradványait láthattuk.
A leromlott állapotú régi katolikus templomot lebontották és az újat 1927-ben Szent László király tiszteletére szentelték fel. Az egyik üvegablakában Boldog Brenner János vértanú alakját láthattuk. Brenner plébánost nagy tiszteletben tartják, emlékével több helyen is találkoztunk utunk folyamán. Ki is volt õ? Önfeláldozó életét itt olvashatjuk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Brenner_J%C3%A1nos_(szerzetes)
Tovább haladva már a Vendvidéken jártunk, barátságos szórványtelepüléseket láttunk, kicsit már olyan volt, mintha Ausztriában járnánk.
Felsõszölnök Magyarország legnyugatibb települése, a trianoni határ mentén. Meglátogattuk egyik nevezetességét, a szlovén típusú mintagazdaságot. Ezután azt az emlékházat tekintettük meg, amit Kühár János katolikus papról neveztek el. Õ 50 évig élt itt és ápolta, védte a lakosság szlovén anyanyelvét, erõsítette nemzetiségi tudatát, identitását. Idegenvezetõnk elmondta, hogy az idõsek a vend nyelvet használják, a fiatalok fõként már csak magyarul tudnak. És van egy köztes, un. tájnyelv, ami a szlovén – magyar – német keveréke. Ezt rajta kívül már csak néhányan értik.
Elfoglaltuk szállásunk Apátistvánfalván, az erdõ aljában épült színvonalas Apát Hotelben. A családias hangulatú szálloda a Vendvidék központjában található, ahol Ausztria 10 km-re, a szlovén határ mindössze 3 kilométerre érhetõ el. A hotel egy 7 hektáros õspark ölelésében, gyönyörû zöld környezetben fekszik.
Egy út során mindig vannak olyan történések, amelyeket ugyan nem tartalmazza a leírt program, ám mégis múlhatatlanok maradhatnak. Számomra ilyen volt, amikor néhány útitársammal az esti szürkületben sétáltunk a szállásunk felé, meg-megálltunk és hallgattuk a mély csendet, szemléltük a békés tájat és magunkba szívtuk a tiszta, ózondús levegõt. Nem messze tõlünk felröppent egy fürjcsapat. Apróságnak tûnhet, de mégis felejthetetlen. (folytatjuk)
s.k.
