Meddig tûrünk?

2019-02-27 | Magazin
Nem a magyaroknak teszem fel a kérdést, hanem mindenkinek, aki egyetért azzal, hogy a világ megbolondult S persze nem véletlenül bolondult meg, hanem hátsó szándékkal, csak éppen a világban errõl a hátsó szándékról esik a legkevesebb szó.

Minden napra esik nem is egy elképesztõ ötlet vagy cselekedet, a minap például egy nézetem szerint elmeháborodott nõ – egyenesen Oxfordból – azt a kijelentést tette, hogy környezetvédelmi szempontból mindenképpen hasznos, ha kevés gyerek születik, hiszen: „minden meg nem született gyermek 58 tonnával csökkenti egy brit család éves üvegházgáz-kibocsátását”. 

Az üvegházgáz-kibocsátáshoz nem értek, azt viszont tisztelettel kérdezem az európai gyerekek születését feleslegesnek tartó nõszemélytõl, miért nem jár elõl a jó példával? Levethetné magát, mondjuk, a Taigetoszról, amit garantáltan nem élne túl, tehát máris nem tudom, hány tonnával javulna – hadd mondjam érthetõbben – a levegõ minõsége. Hogy zseniális ötletéhez a humanista tudósok mit szólnak, arról még nem értesültünk, ám mielõtt még engem néznének a kedves olvasók komplett õrültnek, sietek közölni, hogy a világrengetõ javaslatról a hölgyet meg is nevezõ Magyar Nemzetben olvastam.

Ugyanebben a cikkben Petõ Andrea gendertudós arról beszél, hogy a kormány a nõk testét „nemzeti fejlesztési célra” akarja felhasználni. Ebbõl egyenesen következik, hogy ha bevándorlókkal árasztják el Európát, akkor annak ellenére sem mozdul a káros gázkibocsátás, hogy az arab és az afrikai családok sokkal több gyerekkel ajándékozzák meg családjukat, s cseppet sem törõdnek a nõk testét nemzeti fejlesztési célra felhasználó szándékokkal. Ez, ha bevándorló a szülõ nõ, Petõ szerint rendben van.

Kondor Katalin
w

Megosztás