Pünkösd után

2019-06-10 | Magazin
A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfõn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A karácsony és a húsvét után a harmadik nagy ünnepünk. Óhatatlanul is azokra az embertársainkra is gondolunk, akiket üldöznek a hitük miatt, soknak még az élete is veszélyben van.

A 30-as évekbeli Budaörs vallási szokásairól, elõdeink mély hitérõl Bonomy Jenõ írt meghatóan szépen. Az õ írásából adjuk közre az alábbi sorokat.

„Amit az Egyház elõír, azt a nép szigorúan betartja, de a vallás szabta keretet a néphit színes elemeivel egészíti ki.

   A gazda nem csak saját erejére építhet. Verejtékes munkáját könnyen megsemmisíthetik az elemi csapások. Minden Istentõl függ, mindent neki köszönhet. Áldását csak úgy biztosíthatja magának, ha istenfélõ életet él.

   Nincs az a ház, ahol a Szentírást, a szentek életét, imakönyvet, vallásos folyóiratot ne találna az ember. A könyveket adventkor, nagyböjtben és télen, amikor szünetel a munka, gyakran forgatják, elsõsorban az öregek.

  A Paradestube-ban, (parádés szoba vagy tisztaszoba) találhatók a család számára legbecsesebb tárgyak. A házi oltár gazdagon hímzett terítõvel letakart sublót. Rajta feszület, szobrok, emléktárgyak, imakönyv. Az ajtó közelében a falon találjuk a fémbõl vagy porcelánból készült szenteltvíztartót (Waichkriigl), rajta rózsafüzérek függnek, sokszor tíznél is több. Emlékek ezek egy-egy messzi zarándokútról.

A házi áldást bekeretezve az ajtó fölé akasztják.

Különbözõ szentképek díszítik a szobát, a hálószoba ágyai fölött mindenképp megtaláljuk, Krisztus, Szûz Mária, vagy a Szent Család képét.

A reggeli harangszót meghallva, a vallásos ember imára kulcsolja a kezét és elmondja az Úrangyala imádságot.

   Reggelente az anya megszórja szenteltvízzel a gyerekeket. ’ Ich besprenge dich mit dem rosenfarbigen Blut unseres Herrn Jesu Christi.’ (Megszórlak a mi Urunk Jézus Krisztus rózsa színû vérével.)

   Mielõtt a szekér kigördül az udvarról, a gazda három keresztet rajzol az ostornyéllel a lovak elé, hogy balszerencse ne érje õket az úton.

Ebéd elõtt és után asztali áldást mond a család. Mielõtt a kenyeret megszegnék, a családfõ három keresztet karcol rá a kés hegyével.

Az estharang szó a nap végét jelzi. Ha a gyerekek ásítoznak, az anya kereszttel jelöli meg az ajkukat. A napot imával zárják, majd a szenteltvíz tartóba nyúlva keresztet vetnek és nyugovóra térnek.”

s.k.
Fotó: Heimatmuseum gyûjteményébõl

 

Megosztás