Szabadházy Andor Budakeszin 1828-ban népes sváb családban született Andreas Frankhauser néven. A Frankhauser család Budakeszi tekintélyes családja volt, ők építtették 1774-ben a ma is álló barokk fogadalmi kápolnát. Andreas Frankhauser 1849-ben sebesült honvédként tért vissza szülőfalujába, ahol hazája iránt tanúsított áldozatkészségét a lelkes község lakossága jegyzői állással jutalmazta. 1849. július 15-től 13 éven keresztül intézte a település ügyes-bajos dolgait.
Frankhauser Andreas/Andor 1862-től Budaörs jegyzője lett. 1868-ban belügyminiszteri jóváhagyással Szabadházyra változtatta meg a vezetéknevét. Ettől kezdve a hivatalos dokumentumokon Szabadházy Andor néven szerepel.
Hajdanában a jegyző volt a községháza főnöke, ő volt a felelős többek között az iratokért, a könyvelésért,a dokumentációkért, az irattárért, az anyakönyvekért.
Személyéről a Budaörsi Anyakönyvekből kaphatunk részletesebb ismertetőt.
Szülei: Frankhauser Andreas, Merk Susanna -Budakeszi
Született: 1828.02.27. Budakeszi (ott is keresztelték)
Foglalkozása: Notar/jegyző.
1.házasság: Ziegler Mária
2.házasság: Schieszl (Schiessel) Theresia . Ebből a házasságból 13 gyermeke született.
Budaörsi jegyzősége idején mindent megtett a budaörsi svábok magyarosításáért. 10 év alatt elérte, hogy a községi képviselőtestületi gyűléseken, magyar nyelven tanácskozzanak. 1870-ben kezdeményezésére „Budaörs község mindenre fogékony, szabadelvű, habár német ajkú, de magyar érzelmű lakossága, előhaladni törekedvén a közművelődés terén Olvasókört alapított”, melynek védnöke Szabadházy Andor volt. Az „olvasókör“ előfizetett 6 német és 3 magyar lapra.
1877-ben házról házra járt és önkéntes adományokból kisdedóvó iskolát állított fel, ahol a kicsik megismerkedhettek a magyar nyelvvel. Az iskolákban a magyar nyelv tanításában legbuzgóbban fáradozó tanítót és az e téren legszorgalmasabb tanulót több alkalommal pénzjutalomban részesítette.
1877-ben Galgóczy Károly megyei monográfiájában kiemeli: „Budaörs magyarosodó csinos német nagy község. … a magyar nyelvhez kitűnő rokonszenvvel viseltetnek s szépen virágzó iskoláikban arra gyermekeiket szorgalommal taníttatják. Most kevés is van már köztök, a ki magyarul nem beszél, legalább nem ért, s a gyermekeknek magyar nyelvtanulás végett cserébe adása is divatos.” (magyarok lakta községbe adása)
Szabadházy Andor a község magyarosítása mellett nem feledkezett meg annak anyagi jólétéről sem. Javaslatára 1869-ben társas-kocsi részvénytársaság alakult, melynek kocsijai naponként négyszer fordultak Budára és vissza. A társulat célja a budaörsi borkereskedés érdekében a forgalom növelése volt. Minthogy Budaörs községe évenként mintegy 200000 akó bort termelt, a közlekedés emelése égető szükséggé vált. Ő maga a részvénytársaság igazgatósági tagja volt.
Budaörsön a határ főterméke, s a lakosság legfőbb jövedelemforrása a bor volt. „A szép fekvésű szőlőhegyeket, melyek a budai Sashegy irányában húzódnak, a nép kitűnő gonddal és szorgalommal miveli … Egyes példányul szolgálható jeles bortermelők: Szabadházy Andor, Frank András és Kreisz József, kik 1873-ban a bécsi világkiállításon érmet, s díszoklevelet is nyertek saját termésű borkiállításaikért.”
1870-ben Szabadházy Andor megalapította a Buda-eörsi Takarékpénztárt, annak első elnöke lett. Az intézet vezetése dicsérendő kezekben volt, a nyereségből jótékony célokra is futotta. A Takarékpénztár a jómódot a községben annyira emelte, hogy mint erkölcsi testület, megvásárolhatta az uradalmi épületeket.
Felismerte az ébredező turizmus jelentőségét, 1885-ben belépett a Magyarországi Kárpát Egyesületbe, 1891-ben a Magyar Turista Egyesület budapesti osztálya választmányi tagja lett. Céljuk volt többek között a fővárosi közönség részére vonzó kiránduló helyekül kínálkozó vidék megismertetése, hozzáférhetővé tétele. Turista térképeket adtak ki, útjelzéseket helyeztek el, kirándulásokat szerveztek, megalapították a Turisták Lapja c. kiadványt.
Jótékonykodásban példát mutatott, gyűjtött és maga is adományozott honvéd menházra, az árvíz miatt nehéz helyzetbe került jegyző társaira, a felvidéki ínségesek számára, községi szegényházra.
1893-ban Ferenc József király hosszas, hű és buzgó szolgálatai elismeréséül arany érdemkereszt kitüntetésben részesítette.
Budaörs megbecsült jegyzője 1896-ban hunyt el. A budaörsi Ó-temetőben egy szerény sírkő jelzi nyughelyét.
Forrás: Bálint Zsuzsanna Törökbálint kutatója, Budaörsi Anyakönyv
s.k.
