Szeles Erika, a titokzatos forradalmár

2022-10-24 | Budaörs
Sokszor beszéltek már az 1956 novemberében eltűnt titokzatos lányról, akinek a fényképe címlapfotóként járta be az októberi forradalom idején a nyugati országokat, és valóságos szimbólummá nőtte ki magát: a bátorság és a remény szimbólumává.

A fényképet egy dán fotós, Vagn Hansen készítette, akinek az akkor 15 éves Erika állt modellt, egy orosz géppisztollyal a kezében; a sorozatból mégis egy komoly kép vált ismertté, melyről Európa egy tettre kész, bátor lány arcát ismerte meg.

A Hírszerző eddigi kutatásainak alapján már ismeretes, mikor született Szeles Erika és mikor halt meg, egy volt általános iskolai osztálytársnőjétől pedig azt is megtudtuk, hova járt iskolába, ki volt az osztályfőnöke, és milyen személyiség volt.
Jelleme megismerésében szintén segített lapunknak Fonda Almerigo, aki egy helyen dolgozott a lánnyal a Béke Szállóban, és egy fotóval azt is bizonyította: együtt néptáncoltak.

A Magyar Nemzeti Múzeum Vagn Hansen 1956-os képeit bemutató tárlatának köszönhetően egyre többen bukkannak fel a múltból, így egyre kerekebbé válik Erika története. A kiállításnak köszönhetően jutott Hansen úr tudomására, hol nyugszik a kislány, lapunk pedig ennek nyomán felkereste a Kerepesi temetőt, és felkutatta sírt.

“Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom Erikám, 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.” – ennyi áll Szeles Erika Kornélia sírján, akinek a teljes nevére az “1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottai és ártatlan áldozatai, akiket ebben a sírkertben temettek el” feliratú márványtáblán bukkantunk rá.

A kutatás tovább folyt, és Eörsi Lászlónak, a ’56-os Intézet munkatársának, a forradalmi harci csoportok jó ismerőjének közvetett segítségével újabb információkra bukkantunk.

Egy elemzés alapján a legtöbb áldozat munkás volt (46,4 %), a fegyveres testületek tagjai – katonatisztek, tiszthelyettesek, sorozott katonák, rendőrök, államvédelmisek – az áldozatok 16,3 százalékát tették ki, az elhunytak 13,9 százaléka szellemi foglalkozású volt, 9,4 százalékuk a tanulók közül került ki, 7,4 százalék földműves, nyugdíjas, kisiparos, vagy egyéb foglalkozású volt, a halottak 6,6 százalékáról pedig nem lehet tudni, mivel foglalkozott.

Megdöbbentő adat, hogy a forradalmi áldozatok 44 százaléka fiatalabb volt 25 évnél, a felsőoktatásba, közép- vagy általános iskolába járó fiatalok közül pedig a legtöbb halott az ipari tanulók közül került ki.
Erika is szakácsnövendék volt, amikor 15 éves korában a halálos lövés érte.

Sorozatlövés, nyaklövés, tüdőlövés, koponyalövés, agyroncsolás – olvashatjuk az elhalálozások okait a könyv mellékletében a nevek mellett. Eszerint Erika a VII. kerületi Péterfy Sándor Utcai Kórházban halt meg; nyaklövés érte.

Az itt feltüntetett adatokból az is kiderül, hogy Szeles Erika Kornélia Budapesten született a XIII. kerületben Blumenfeld Noémi gyermekeként,  utolsó bejegyzett lakcíme a VIII. kerület Bezerédi utca 11. szám alatt volt.

A zsidó kislányról egy másik szálon is jutottak el hozzánk információk, cikkünket ugyanis elolvasta egy 1983. október 23-án az Egyesült Államokba emigrált magyar újságíró, Földes Tamás. Földes 1956-ban 3-4 évvel idősebb volt Erikánál, így nem voltak közeli kapcsolatban, csak néhány szót váltottak egymással.
Földes több helyen is megjelentette korábban a kislánnyal kapcsolatos emlékeit feldolgozó cikkét “Volt egyszer egy kislány” címmel.

“Inkább tűnt vadóc csitrinek, mint serdülő ifjú hölgynek.”
“Az akkor már tizenöt éves lány meglepő érettséggel csatlakozott szópárbajainkhoz. Véleménye volt a Petőfi Körben zajló vitákról, lángoló szemmel reménykedett valamiféle demokratikus megújulásban” – írja az emigráns újságíró.

Ki lehetett az édesapa?
Erika közelebbi családját illetően továbbra is kérdéses pont az – ugyancsak tragikus körülmények között elhunyt – édesapja kiléte. Egyes információk szerint az édesapa egy koncentrációs táborban vesztette életét, egy másik szálon elindulva azonban az is felmerült: a budapesti gettóban halt éhen 1944-ben.

Annyi bizonyos, hogy 1944-ben meghalt, és Blumenfeld Noémi hároméves korától egyedül nevelte lányát – Erika ismerősein kívül ezt Földes már idézett írása is megerősítette, ahogy azt is, hogy Erika édesapja a nácizmus áldozata lett.

Ugyancsak Földes emlékei szerint Erika édesanyja a forradalom után néhány évvel beleőrült a férje és lánya elvesztése miatt érzett fájdalomba.

Forrás: VilagHelyzete

Megosztás