Szaplonczay Marianne köszöntő szavai után a napokban elhunyt Wittner Máriára, 56 hősére emlékeztette hallgatóságát és felkérte egyperces tiszteletadásra.
Érdeklődéssel hallgattuk Kubassek úr beszámolóját, amit a tőle megszokott lendületességgel, néhol humorral fűszerezve adott elő.
Vetített diaképeken először Indonéziát mutatta be, földrajzát, éghajlatát és számára elbűvölő, paradicsomi tájait.
-Számos alkalommal jártam Indonéziában, a Föld legnépesebb, 270 millió lakosú muszlim országában. A mohamedán vallás fensőbbsége kétségbevonhatatlan, de vannak szigetek, ahol a kereszténységnek igen mély és erős gyökerei vannak. – mondta.
Nem volt könnyű rátalálni menetele céljára, mert az itteni követségen senki nem tudott a magyar misszióról. Pedig Krump Tamás és Mészáros Ferenc atya évtizedek óta áldozatos munkát fejt ki Flores szigetén. Plébániájukhoz több mint húszezer ember tartozik.
Mészáros atya már nincs az élők sorában. Ő volt az, aki hatalmas szervezőmunkával hidakat, templomot, iskolát, árvaházat építtetett.
A lelkipásztorok sokáig lóháton járták a falvakat, majd motorkerékpáron közlekedtek, ma egy Sanctus Stephanus – Szent István – néven emlegetett Toyota terepjáróval közlekedik Tamás atya. Ha haldoklónak kellett feladni az utolsó szentséget, ha keresztelni kellett, ha monszunesők özönvize zúdult a tájra, akkor is menni kellett a távoli falvakba, mert várták a hívek. S helyette más nem ment el… A misszionárius feladata nem csak a lelkek gondozása. A közösség ezernyi gondjával, bajával fordul hozzá. Földügyletektől vízvezeték-szerelésig, betegápolástól a foghúzásig, egészségügyi problémáktól a gazdasági-anyagi kérdésekig ezernyi ügyben kell segíteni. A misszió a legalapvetőbb gyógyszerekkel is támogatta a rászorulókat.
A gyülekezetek lelki gondozása mellett Tamás atya nagy energiákat szentelt az iskolaszervezésnek. Kapcsolatai s németországi verbita rendtársai (Isteni Ige Társaság) hatékony pénzügyi támogatásának köszönhetően számos iskolát és templomot épített.
Fogalommá vált a Szent István Iskola. A szülők szívesen íratták be oda a gyermekeiket. A több mint félezer diák egyenruháján viseli a St. Stephanus nevet, és nagyon büszkék arra, hogy bekerülhettek az intézmény diákjai közé. Reggelente felsorakoznak az iskola előtti téren. A bahasza indonéz nyelven általuk komponált Szent István-induló és az indonéz himnusz dallamai mellett húzzák fel a nemzeti zászlót.
A Szent Istvánt ábrázoló festmény az iskola főépületénél jól látható módon idézi fel az államalapító magyar király alakját. Indonéz művész festette fatáblára Tamás atyától kapott képeslap alapján.
– Magyar király volt! Keresztény volt! Jó ember volt! Alapított egy országot! Bátor volt, és megvédte a népét, amikor az ellenség megtámadta! Ott élt, ahol Tamás atya született! Tamás atya nagyon szereti Szent Istvánt, és mi is nagyon szeretjük Tamás atyát! – ezeket a válaszokat adták a gyerekek Kubassek János kérdésére
-Más a gondolat és érzésviláguk. Például egy gyermek örömmel újságolta, hogy ők nagyon gazdagok, és boldogok, mert öten vannak testvérek.
Végezetül Kubassek János megvallotta, hogy hálát ad a gondviselésnek, mert megismerhette azt a távoli világot, a misszionárius atyák hitét, munkaszeretetét, segítőkészségét. Tiszteli őket, hogy tovább vitték Szent István örökségét.
s.k.
