Életéről itt olvashatunk: vesperas-szent-marton-tiszteletere
Márton napja a néphagyományban
A középkorban a jobbágytartozás lerovásának napja volt, ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. Ezen kívül az új pásztorok fogadása is erre a napra esett,. Ekkor terelték be a szabadban tartott állatokat, kóstolták az újbort és vágták le a tömött libákat.
Márton napján a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot ígért. A vessző átadásakor köszöntőt mondtak: „Adjon Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!”
Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. A régi céhvilágban a jól dolgozó egri mesterlegényre mondták: Megérdemli a Márton poharát. A város borából áldomásbor járt neki.
Az időjárással kapcsolatban erre a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz, ha nem esik hó, akkor kemény tél várható. Egy kalendáriumi eredetű regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál.”
Márton napján országszerte lakomákat rendeztek, hogy aztán egész esztendőben ehessenek-ihassanak. A fáma szerint “Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”
Csütörtökön, 11-én délután 5 órakor Szent Márton-vesperásra gyülekeztek a hívek, mellyel középkori templomunk védőszentjére emlékeztek. (Régi nevén vecsernye, zsolozsma. Az egyházi latin ad vesperas horas (az esti órákra) kifejezésből, a vesper (esthajnalcsillag, este) nyomán)
Az elsötétített templomban a padsorok mellett végig mécsesek apró lángja világított. Majd bevonultak a Leopold Mozart Zeneiskola növendékei Varga János plébános úrral és tanárnőjükkel, Kecskés Ágnessel. Tisztán hangzott a fiúkórus latin nyelvű hálaadó éneke, csodálattal töltötte el a hívek szívét-lelkét.
s.k.
