Boldog kádárok földjeként is emlegették, hiszen volt elég fa a hordókészítéshez, és ezek szerint voltak szőlők, gyümölcsösök is bőséggel.
Lehet, hogy ma sem kellene mást tenni, mint megvárni a gyümölcsök természetes érését, és frissen, a fáról leszakítva, vagy a termelői piacokon megvásárolva enni azt, ami körülöttünk, itt és most megterem? Sok természetgyógyász figyelmeztet az évszakoknak megfelelő táplálkozásra, aminek az alapját a Kárpát-medencében hihetetlen bőségben termő gyümölcsök adhatják. Nem is vagyunk talán tudatában, hogy tőlünk nyugatra nincs kajszibarack, északra eltűnik a mandula, az őszibarack, kelet felé a szelídgesztenye, de a nyugati határon már van áfonya, és délen beérik a füge is!
Lehet, hogy honfoglaló őseink nem is akartak innen továbbmenni, a hűvös észak, a nyirkos nyugat csak kalandozásra csábította őket, nem letelepedésre? A honfoglalás szinte csak azokra a területekre terjedt ki, ahol a szőlő és a búza megtermett, kenyérrel és borral élhetett az ember.
Különös belegondolni, hogy a gyümölcsfa milyen áradó, adakozó bőséggel érleli meg a termést! Ha csak az utódaira gondolna, jóval kevesebb is elég lenne, de annak idején arra rendeltetett, hogy táplálja az embert! Milyen keveset tesz valójában az ember, amikor egy facsemetét, egy ribiszkebokrot elültet, és a növény évről évre megújuló örömmel, egyre sokasodó terméssel hálálja meg a gondoskodást!
Amíg csak a gyümölcsfa és az ember viszonyáról van szó, nem lépünk ki a kertből, addig nincs is semmi baj…
részletek Lechner Judit írásából
(Forrás: http://www.teremtesvedelem.hu/content/cikk/teremtesvedelmi-kalendarium-erik-gyumolcs-0 )
