Az ötletet az adta, hogy gyakran szerepelt a gyergyóalfalui születésű színész elbeszéléseiben, hogy a község életében meghatározó, összekovácsoló szerepe volt a fonónak, ahol a fiatalok kinézhették maguknak leendő párjukat, a kalákának, amely a közös, egymásnál végzett munkával segítette, építette a közösséget, valamint a székelykapuk előtt álló padoknak, amelyek a hírcsatornákként szolgáltak.
Ambrus András 1971-től teremtette meg saját gyergyói világát a Nap-hegy oldalában: a maga faragta székely kapuval, a fenyvesre néző, a horhossal szemben emelkedő dombra épített „mézeskalács”házzal és gyümölcsöskerttel, de a kapu előtti pad valahogy elmaradt…
Abban az időben az utcában még alig laktak, főleg üdülőkkel volt tele. A házhoz így rendes, kiépített út sem vezetett, de ő egy másik szomszéddal fáradságos munkával élhetővé alakította környezetét, és a horhost folyamatosan feltöltve, utat épített. Azóta az önkormányzat jó közvilágítással ellátott, végleges utat építtetett, amely nyugalma, kis autóforgalma miatt azóta kedvelt helye a gyermekeket és kutyákat sétáltatók számára.
A pad átadási ünnepségét megelőzően a székelykapu környéke rendezésre került, nem csak tereprendezés, hanem sövény és évelő növények ültetése is történt. Ez az utcafront jövőre benevezésre kerül a „Tiszta, virágos Budaörsért” kertszépítő versenyre.
Az ünnepélyes pad átadáson Andrást „alkalmi kórus” fogadta, akik Komjádné Udvarnoky Margit közreműködésével előadták az Ároni áldást, majd a Magyar Történelmi Szalon elnöke, Szaplonczay Marianne méltatta a művészt, kihangsúlyozva a magyar megújulás és megmaradás szent ügyében kifejtett közéleti bátorságát és áldozatos munkáját, amiért sok szervezettől kapott különböző kitüntetéseket, majd idézetet olvasott fel Wass Albert 13 almafa című regényéből, amelyben az író élvezetes, ízes stílusban leírja, miért is teremtette meg az Úristen a székelyt:
„Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is, a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!”
Ambrus Andrásra mindhárom igaz, ezt bizonyítja az Emberi Erőforrások Minisztériumától 2021-ben, harmadszor megkapott művészeti életpálya elismerés is.
A padon lévő, a színművész portréjával ellátott felirat:
Ez itt Ambrus András padja,
aki elfáradt, megpihenhet rajta.
Állították a Magyar Történelmi Szalon tagjai és a színművész barátai
2021. november 29-én, 96. születésnapja alkalmából.
Wass Albert: „Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon,
mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap
és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van.
Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”
A művész ajándékként megkapta Polgár Marianne „Magyar táj, magyar ecsettel” című kiállításának egyik székely témájú festményét a „Hazafelé” című sorozatból.
„Ha van még nap az égen,
Úgy ma ragyogjon az.
Ha van még alvó élet,
Úgy ma legyen tavasz!
Ha van még szív a földön,
És van még szeretet,
Úgy ma üljön a világ
Örömünnepet!
Ha van Isten az égben
-S hogy van, tudom ám!
Úgy, ma áldjon meg Téged,”
Édes, jó András komám! (Dsida Jenő után)
Fotó: Szaplonczay Marianne
s.k.
