A szerény iskola valószínűleg a mai Esze Tamás utcai Szent Benedek Szakgimnázium helyén állt. Minden bizonnyal „egytanítós” iskola lehetett. A legfőbb tantárgy az olvasás, az írás, és a vallástan volt.
Akkoriban az iskolaév általában 6 hónapig tartott. Május elején már vizsgáztak a tanulók. (Jahresprüfung) Sok szülő nem követelte meg szigorúan az iskolába járást, hiszen a gyermek nagyon korán munkaerőt jelentett.
Ha azok a régi falak mesélni tudnának….bizony elregélhetnék, hogy a kezdetektől egészen az 1920-as évekig, a villanyvilágítás bevezetéséig, petróleumlámpa fénye várta a téli, szürke reggeleken érkező nagykendős, kucsmás nebulókat.
A tanulólétszám egyre nőtt, 1778-ban 150 gyermek volt tanköteles. Az iskolát négy tantermesre bővítették.
1884-ig a fiúk és a lányok együtt tanultak, igen magas létszámú osztályokban.
Mai szemmel valóságos tanítói bravúr volt megtanítani a betűvetésre a nagy létszámú gyereksereget, másféle feladatot adni az egy teremben lévő, de különböző korosztályoknak.
Ekkor jöttek az Irgalmas Nővérek, akik átvették a lányok oktatását. A község a Korona Uradalomtól megvásárolta a Zichy Kastély épülettömbjét és az apácák rendelkezésére bocsátotta.
A Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek Dr. Krammer István hívására érkeztek Budaörsre 1884-ben és vették át a község a Korona Uradalomtól vásárolt, leányiskolává alakított épületének gondozását. A rend tantermeket és zárdát alakított ki, első főnökük, Halik Paula lett, aki egyben az új leányiskola igazgatója is volt. Később óvodát is nyitottak.
Az 1900-as évek elején a fiúiskola igazgatója Clementis László, a leányiskoláé Halik Paula lett. Bár igazgatója a mindenkori plébános volt, a tényleges vezetést a zárdafőnöknő végezte.
Felmerült az igény egy magyar tannyelvű iskola létrehozására. Ez az I. világháború után valósulhatott meg. Az egyházközség megvásárolt egy házat az Árpád utcában, ott egy tantermet és egy tanítói lakást alakított ki. (Ma itt működik a Bleyer Jakab Nemzetiségi Általános Iskola 2016-ban korszerűen felújított tagintézménye.)
A községhez tartozó Kamaraerdőben a Nagypénteki Árvaházban is működött egy iskola 1903-tól Gergely Konrád tanító irányításával. Ebben tanultak az árvaházi gyerekek, de Kamaraerdőből és Pistályból is ide jártak iskolába. Ez az iskola még az 1970-es években is működött az I. Iskola fiókintézményeként.
1934-ben Weber Mihály tanár, okleveles közgazda magán polgári iskolát nyitott.
Az iskolákban a háborút megelőző és a háború alatti években az oktató-nevelő munka rendkívül nehézzé vált. Ennek gazdasági, személyi és politikai okai voltak.
A háború alatt a fiúiskolában honvédségi cipőraktár volt, a leányiskolát a Wermacht-alakulat tartósan ruharaktárnak használta. A Budapestért folyt harcok során mindkét épület több tüzérségi találatot kapott.
Az 1946-os év sorsdöntő változást hozott. Ekkor kitelepítették a magyarországi németeket, az iskolák elnéptelenedtek. 1948-ban a felekezeti iskolákat államosították. A fiúiskola tanárai így is vállalták a tanítást, a lányiskola tantestülete azonban nem, így az apácákat elbocsátották.
Új időszámítás következett Budaörs pedagógiai életében.
Forrás: Hauser József:Budaörsi krónika 1985
Budaörs lexikon: Filipszky István Grósz András 2009
s.k.
