Utunk mottója Ferenc pápa magyarországi látogatásának utolsó mondata volt: „Isten, áldd meg a magyart!„. Annál is inkább, hiszen 2023-ban ünnepeljük nemzeti himnuszunk születésének 200 éves évfordulóját. De nagy költőnkről, Petőfi Sándorról sem feledkeztünk meg, aki szintén 1923-ban született.
(Már hazafelé tartva arról beszélgettünk, milyen gazdag volt ez a három nap – így egy beszámolóba szinte bele sem fér az út sok állomása, élménye. Legyen akkor több részre bontva…)
Az utat egy kis szervezőcsapat többszöri összeülése, fejtörése előzte meg, hogy a választott célállomás, Sümeg felé, majd onnan hazatérőben mit érdemes megnézni, hol érdemes megállni, mi fér bele a szűkre szabott időbe.
Íme, ez lett az eredmény:
Első napunk első állomása természetesen Veszprém volt, mely város éppen Európa kulturális fővárosának címét viseli. (Veszprém városa 2018 decemberében a régióval közösen nyerte el a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa megtisztelő címet, melyre a csatlakozott 116 településsel együtt több évet készült.) Nevét minden bizonnyal Géza fejedelem Beszprim nevű unokájáról nyerte, az ország legkorábban kialakult vármegyéi és püspöki székhelyei közé tartozott. (Persze nevéről más teóriák is léteznek.)
Lelkes idegenvezetőnk a Papírkutya elnevezésű kultpresszóban várt minket, hogy azután több órás sétával ismerjük meg a minket érdeklő épületeket, egyházi emlékeket, és ezzel együtt a város múltját is.
A felújított épületek között érdekes színfolt, hogy a veszprémiek hogy vesznek részt városuk bemutatásában. Több kirakatban láttuk a „Privát Veszprém” logot, kis kiállítással gazdagítva. Elsétáltunk a patinás Városháza előtt, megcsodáltuk a karcsú Tűztornyot és a Szent Mihály szobrot (ő a veszprémi bazilika névadója) és máris a régi városkapunál találtuk magunkat, a tűzoltóság magas épülete előtt. A Hősök kapuja mellett kialakított mellvédről megcsodálhattuk a dombokra épült város panorámáját.
A „királynék városa” régmúlt időkre tekint vissza, és gyakran feldúlták, tönkretették – ahogy az már hazánkban lenni szokott: külső vagy belső ellenség.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
A magyar királynék megkoronázásának tanúja, a várnegyed, ragyogott a napfényben. Bár még nincs teljesen vége a munkálatoknak, így is impozáns látvány. Az érseki palota (Fellner Jakab tervezte), a székesegyház, az alapító királyi pár, Szent István és Gizella szobra, a hosszan kinyúló sziklán a feszület. A székesegyház egyszerűségre törekvő felújítása számos vitát és neheztelést váltott ki a veszprémiekből, de aki régen járt itt vagy most látta először, annak felemelő, megnyugtató és elmélyedő imádságra hívó a belső tér.
Szívesen időznénk még a középkori városrészben, de mindenképpen látni szeretnénk a Szent Katalin domonkos kolostor maradványait, ahol IV. Béla királyunk kislánya, a későbbi Szent Margit töltötte korai gyermekéveit. A Séd patak mentén – amelyről megtudtuk, hogy az ősi magyar nyelvben a Séd éppen patakot jelentett – , csodálatos rózsakerten keresztül jutottunk el a romokhoz.
Ezután irány Nagyvázsony: a márciusra felújított Kinizsi-vár és a pálos kolostor romjai a tálodi városrészben. A vár magas lakótornyával messziről kitűnik a környezetből: eredetileg is lakóvárnak épült. Köré szerveződött lassacskán a település, ahogyan ezt a vármúzeumban nagyszerűen szemléltetik az installációk. Megjegyzendő, hogy minden megújított múzeumban, épületben, nagyon érdekes, szemléletes, az ifjúság számára is élvezhető ötletek, kiállítások láthatóak.
Mátyás király óriástermetű és nagyerejű vitézének, Kinizsi Pálnak várától néhány perces séta a pálos templomrom. Szépen gondozott temetőn keresztül visz a rövidebb út, kis erdőn át. A kolostor templomát Szent Mihály tiszteletére szentelték. Kinizsi Pál építtette, nyughelyül saját maga és családja számára. 1494 végén ide is temették, sírköve a várban található.
Amikor Veszprém vára török kézre került 1552-ben, a többi környékbeli kolostorral együtt fölrobbantották, nehogy a törökök erődítménnyé alakítsák. Köveit közeli építkezésekhez hordták szét… Némi állagmegóvásra 1960-ban került sor.
Így is fenséges: régi időket, régi emberek fohászait, énekeit idéző hely a fák között. Mi egy Boldog Özsébről, a pálos rend magyar alapítójáról írt énekkel tiszteltük meg a helyet:
Ének Boldog Özsébhez
Magyar erdők mélyén fehér lángok
gyúlnak,
Boldog Özséb remetéi imára vonulnak.
Boldog Özséb, áldott atyánk, esedezve
kérünk:
Gyűjtsed össze imádságra árva magyar
népünk!
2. Magyar lelkek mélyén fénylő tüzek
gyúlnak,
Nagyasszonyunk lovagjai Atyjuknak
hódolnak.
Boldog Özséb, áldott atyánk, esedezve
kérünk:
Gyűjtsed össze szeretetben drága magyar
népünk!
3. Magyar élet mélyén izzó tüzek gyúlnak,
Krisztus király hű fiai Özsébbel imádnak.
Boldog Özséb, áldott atyánk, esedezve
kérünk,
Gyűjtsed össze élő hitben küzdő magyar
népünk!
Kicsit bizony elfáradtunk estére. Szállásfoglalásunk után istentiszteletre siettünk a ferences templomba, ahol János atya Péter-Pál napi szentmisét mutatott be, majd szállásunkon, a sümegi Kolping-házban elfogyasztottuk a finom, tartalmas vacsorát. Ezt követően még egy kis beszélgetésre, közös gondjaink megvitatására is maradt időnk. (folyt.köv.)
Szk
