Vannak a napi hírek között szórakoztatóak, olykor azonban pontosan annak ellenkezője.
A mai hírek között–szándékosan nem jelölöm meg a hírportált- de megint egy olyan írás látott napvilágot, amelynek valóságtartalma bennem kételyeket támasztott.
A vezető hírek között első helyre kerültek a tegnapi terasz-nyitásokkal kapcsolatos információk.
Egy újságíró a témával kapcsolatos történetét egy Duna parti teraszra helyezte, ahol – mit ad Isten – éppen egy Covid- osztályos orvossal és feleségével hozta össze a sors. Érdekes, hogy pont ott és pontosan akkor, amikor ő is leereszkedett egy székre, hogy végre kifújja a gőzt és beszippantsa a jó tavaszi levegőt.
Érdekes és természetesen csakis a véletlennek köszönhető, hogy éppen egy Covid- osztályos orvossal találkozik és ráadásul véleményt cserélnek. A téma mi más lehet, mint a több hónapos bezártság utáni várva várt nyitás. Miközben kávéjukat kevergetik, azonnal szó esik az emberek felelőtlenségéről és arról, hogy a törvényalkotók a nyitás felelősségét kihelyezik jelen esetben a vendéglősökre és mind azokra, akik képesek voltak tegnap délután kiülni egy pohár sörre egy nyitott teraszra. De felmerül a kérdés: mit keresett közöttük a Covid osztályos orvos, aki szerint túl korai a nyitás? Nem tudom, érzi-e a kedves olvasó ennek a remekül kitalált történetnek a szándékát és egyben buktatóját?
Még szinte ki sem nyitottak a teraszok, hiszen most még csak kóstolgatjuk a szabadság ízét, de már megjelentek a véleményformáló cikkek. Semmi egyéb mint hangulatkeltés, miközben vészterhes sóhajtások közepette már a negyedik hullámról elmélkedik az ismeretlen újságíró. Bizonyára nem ismeri azt a mondást, hogy „ne fesd az ördögöt a falra mert hamar megjelenik”.
Nem kis tehetséggel bír ez a remekül megrendezett újságcikk, csak azért, hogy a ma legközkedveltebb témát vegye elő máris kételyeket ébresztve az emberekben. Rosszallást váltson ki azok irányában, akik kimerészkednek a szabad levegőre és élni mernek a nyitás lehetőségével.
Az máris látható, hogy nagy erővel zajlik a véleményformálás és csakis az olvasó éleslátása, egyéni megítélése lehet a döntő abban, mennyire enged a befolyásolás ördögének?
Major Edit
