Bató Géza
1889. november 15-én, német származású családban jött a világra Pappert Géza néven. 1904-ben magyarosították a családnevüket Batóra, ennek ellenére Géza sokat tett a magyarországi németek kultúrájának fennmaradásáért.
1923-ban költözött családjával Budaörsre, öt évvel később vállalt tanítói állást a budaörsi fiúiskolában.
Bató Géza népművelő és tanító munkája mellett, az 1933-as budaörsi passiójátékok megálmodója, szervezője, szövegírója és rendezője. Miután a Lyra dalkört újra élesztette, a dalkör tagjai lettek a Passiójátékok szereplői. Ezenkívül Budaörs első mozijának létrehozója. A mozi működését a kezdeti időkben mozigépészként is segítette. A Budaörsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület alapításában is nagy szerepet vállalt.
Néhai Bató Géza tanítót, a budaörsi passiójátékok megteremtőjét Budaörs Város Önkormányzata Budaörs Város posztumusz díszpolgárává választotta.
Ebner György
Feleségével.
Ebner György (1892-1969) a község egyik módosabb gazdája volt. Sokat tett községéért, amíg el nem űzték szülőhazájából.
A községben a barackkultúra terjesztésében és a vele kapcsolatos tudás elmélyítésében Ebner György gazdálkodó és Szakály Mátyás iskolaigazgató tett a legtöbbet. A gyümölcstermelésben és a mezőgazdaság más ágaiban megerősödött Gazdakör egyre komolyabb tekintélyre tett szert. 1933-ban az Ebner György vezette szervezet helyi őszibarack, bor- és terménykiállítást rendezett Budaörsön,melynek célja a bemutatkozás és tapasztalatok átadása volt.
Ebner György a 40-es években számos alkalommal összetűzésbe került a Volksbund helyi csoportjával. A világháború ideje alatt is megtartotta a községi bírói rangját, azután a kisgazdapárt tagjaként a háború után pénztárnok és gazdasági elöljáró, majd 1946 áprilisában újra községi bíró lett.
1946-ban a család abban reménykedett, hogy elkerülik a kitelepítést, ám egy év múlva, egy augusztusi vasárnapon két rendőr jött két partizánnal. Nem segített már a mentesítő igazolás sem.
Budaörs utolsó bírójáról kapta nevét a Templom tér melletti rövid, egyirányú utcácska.
Kelet-Németországból az Egyesült Államokba települt. Sírja Washingtonban található.
Clementis László
Clementis László, a szeretett Laci bácsi, akire még most is így emlékeznek a régiek, Bián született 1862-ben. Édesapja körzeti orvos volt ott. Szüleit korán elvesztette. Nagyon fiatalon, alig 18 évesen érkezett tanárként a fiúiskolába. Hamarosan iskolaigazgató lett. Fáradhatatlan szorgalommal és szinte apai szeretettel vezette intézményét.
Kitűnő zenei tehetséggel volt megáldva, és már fiatal éveiben is végtelen szorgalommal kamatoztatta nap mint nap ezt a szentmiséken. Szelleme és lelke szólalt meg az orgona hangján, és ezt oly csodálatos módon tette az emberek szívét és értelmét is magával ragadva, hogy mindannyian érezték a gyakorló hit hatalmát és a mély áhítatot.
Már 1900-ban összegyűjtött számos egyházi éneket, amiket „Édes Jézus adj erőt nékünk” címmel foglalt össze egy igen tartalmas könyvben.
Az egykori települést élénk kulturális és egyesületi élet jellemezte. Kiemelkedett az 1912-ben megalakuló Lyra Dalkör, amelynek alapítója Clementis László tanító, iskolaigazgató volt.
1951-ben, 89 éves korában érte a halál. Rövid betegsége alatt közölte utolsó kívánságát, hogy szeretett Budaörsén temessék el. Hosszú menet kísérte utolsó útjára és mélyen gyászolták az itthon maradottak és az elűzött budaörsiek is
Müller György
Müller György 1917. október 13-án született Budaörsön és 2004. december 23-án hunyt el Lipcsében. E két dátum között egy küzdelmes, de eredményes és gazdag életút rejlik.
György egy ötgyermekes család utolsó fiaként jött a világra Budaörsön, a Mester utcában. Édesapja Müller Antal pallér volt – ma úgy mondhatnánk, hogy építésvezető – Budapesten. Édesanyja Dierhold Anna a háztartást vezette és a családi szőlőt művelte. A szülők jó nevelést biztosítottak fiaiknak. Gyuri – a legkisebb, miután elvégezte az elemit (általánost) egy kereskedelmi iskolában leérettségizett. 1937-42-ig a Technikai Egyetemen agráripari tanulmányokat folytatott, agrármérnökként diplomázott. Egy szemesztert elvégzett a pedagógiai szakon is. A tanulmányi ideje alatt a Földművelésügyi Minisztériumban gyakornokoskodott. Az államvizsga után növényvédelmi inspektor (felügyelő, ellenőr) lett Pest megyében.
A szépen ívelő pályát, sok sorstársához hasonlóan derékba törte a háború. Behívták katonának, orosz fogságba került. Akkor már házasságban élt Ébner Máriával, az utolsó budaörsi bíró lányával. A családja aggódva várta hazatérését, ami két év múlva megtörtént.
1947-ben az utolsó kitelepítési hullámban családjával együtt osztozott sorstársaival az elűzetésben. Az úgynevezett „orosz zónába” vitték, az egykori NDK területére. Nehéz egzisztenciális helyzetbe került az akkor már kétgyermekes család. Müller György egy állattartó gazdaságban először állatgondozói állást kapott. Azután két évig a megyeházán szaktudására alapozva a földműveléssel kapcsolatos tervosztály vezetésével bízták meg. Később egy kutatóintézet élén a burgonyanemesítésben ért el sikereket. Tanácsára a berlini Humbold Egyetemen megalakult a mikrobiológiai részleg. 1955-től az egyetem igazgatóhelyettese, majd három évre rá a lipcsei (Karl Marx) egyetem professzora lett. Szakkönyvet írt, tudományos cikkeket publikált. A talajfertőzéses betegségeivel, higiénés témákkal is foglalkozott. Előadásokat tartott külföldi egyetemeken, többek között Párizsban, Bécsben, Amszterdamban, Tokióban, Új-Delhiben, Ulánbátorban, jó néhány dél-amerikai fővárosban és a „keleti blokk” összes államában. 1966-ban a kolumbiai Bogota, 1967-ben Kijev, 1971-ben Halle, 1983-ban Keszthely egyeteme választotta díszdoktorává.
Közismert volt segítőkészsége, vendégszeretete. Ha egy diák, vagy szakember Magyarországról, főleg, ha Budaörsről érkezett, szívélyes vendéglátásban részesült a Müller családnál.
Amíg egészségi állapota lehetővé tette, minden évben jött szeretett szülőföldjére, Budaörsre. Olyankor a barátait, rokonait éppen olyan őszinte szeretettel kereste fel, mintha nem is egy világhírű professzor érkezne, hanem a „régi budaörsi fiú”.
Herczog Szilveszter
A család úgy tudja, hogy a Herczogok 300 évvel ezelőtt a svájci Hornussenből jöttek Budaörsre.A felmenők zenészek voltak, és a tehetséget Szilveszter is örökölte. Szülei: Herczog András es Schweizer Rozália.
Szilveszter 1920-ban házasságot kötött Bader Zsuzsannával. Három gyermekük született.Zenekara nagyon népszerű volt Budaörsön. Számos bálon, lakodalmon, ünnepségen fellépett a zenekarával.
A 2. világháborúban hadifogságba került és nagyon beteg lett. Talán annak köszönhette, hogy nem vitték el Szibériába. Aztán kitelepítették a családot.
Németországban is szervezett, komponált, alkotott. A budaörsiek mindig odamentek, ahol a Herczog zenekar játszott. Zenei tevékenységet gyakran elismertek.
Halála után lakóhelyen, Neckarelzben utcát neveztek el róla.
Schäffer Mihály
Budaörs község orvosa volt ő a háborút követő elűzetésig. A hivatásukat szerető, maradéktalanul helytálló és talán még az előírtakon túl is teljesítő emberek közé tartozott.
Schäffer Mihály 1898. október 9-én született Solymáron egy földművelő család fiaként. Az orvosi egyetem elvégzése után, 1926-ban megkezdte gyógyító munkáját az akkor tízezer lakosú nagyközségben, Budaörsön. A helyiek hamar bizalmukba fogadták, amihez talán az is hozzájárult, hogy budaörsi hajadont vett feleségül, Albecker Máriát.
Szakmai hozzáértését bizonyította, hogy néhány év múlva lecsökkent a gyermekhalálozás. Sikeresen visszaszorította az 1928-ban pusztító hatással járó hastífusz járványt. Elsőként hozta létre és vezette a fiatal párok számára a házasság-tanácsadást és ugyancsak az anya- és csecsemő tanácsadást. Rendszeressé tette a ragályos betegségek – például a veszedelmes torokgyík – elleni védőoltásokat. Szorgalmazta a higiéniai szabályok betartását. Évente kétszer megvizsgált a védőnőkkel együtt 900 iskolást és a 21 tanítót, illetve a 250 óvodást és a 60 árvaházi gyereket.
Schäffer doktor társadalmi feladatokat is ellátott. Tagja volt a Budaörsi Takarékszövetkezet vezetőségének, a képviselői- az iskolai – és egyházi testületnek, sportorvosa a helyi sportegyesületnek,
Megrendítő üzenete a mai kor embere számára is sokatmondó:
„Amikor mindent elvesztettünk, akkor vettük észre, hogy az anyagi javaknak nincs értéke. Azóta már tudjuk mindannyian, hogy nem a tulajdon és a gazdagság a legnagyobb kincs a földön, hanem az egészség és az áldás a családban! Istenadta egészségünket megóvni, ápolni és megtartani – ez a nemes cél lebegjen mindig a szemünk előtt, hiszen csak így tudjuk sorsunkat irányítani és gyermekeinknek a legszebb és legnagyobb kincset átörökíteni.”
Őrizzük meg emlékét az utókor számára. Megérdemli.
s.k.
