Elődeink hagyatéka (2 rész)

2024-04-02 | Budaörs
A következő cikkben olyan egykorvolt budaörsiek rövid életrajzával ismertetjük meg olvasóinkat, akik a maguk adottságából, tehetségéből sokat tettek Budaörsért.

Riedl Ferenc

Dr. Riedl Ferenc 1910. augusztus 17-én született Budaörsön Riedl András és Michelberger Mária hetedik és egyben legfiatalabb gyermekeként. Az apa bor- és őszibarack-termelő volt.

Iskolai tanulmányait a budaörsi Római Katolikus Népiskola 1-4 osztályában német és magyar nyelven kezdte, majd a budapesti Mátyás Király Gimnáziumban folytatta 1920-28-ig, ahol kitűnően érettségizett.

Egyetemi tanulmányait 1928-tól 1930-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem nyelvészettudományi karának német és francia szakán kezdte, ahol 1930-ban sikeresen alapvizsgát tett.

1930-tól 1931-ig: egy-egy szemesztert végzett a párizsi Sorbonne-on, Bonn és München egyetemén.

1931-től 1932-ig folytatta tanulmányait, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen államvizsgázott. Kiváló teljesítményéért a dékán pénzjutalomban részesítette.

1933-ban sikeres pedagógiai képesítő vizsgát tett a Budapesti Gyakorlógimnáziumban. Doktori disszertációjának témája „A budaörsi német (középbajor) nyelvjárás alaktana”, németül: „Formenlehre der deutschen/mittelbayri-schen Mundart von Budaörs”.

1934-ben első gimnáziumi tanári állása a budapesti Werbőczy Gimnáziumban (ma Petőfi Sándor Gimnázium).

Még ebben az évben feleségül veszi Hess Terézt, aki a magyarországi németség körében jól ismert Hess zenészcsaládból származott. A házasságból két fiú született, Norbert és Josef-Franz.

1935-36-ban a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület kulturális titkárává nevezik ki. Itt is – mint 1928 óta – aktív résztvevője a német kulturális mozgalomnak Magyarországon.

A budapesti Német Főiskolások Szövetségének (SUEVIA) tagja lesz és személyes ismeretsége Prof. Dr. Jakob Bleyerrel, aki az egyetemen professzora volt, és akinek később követője és munkatársa lett.

1941. szeptember 1-től 1944. szeptember 1-ig a budapesti Jakob Bleyer Gimnáziumban volt gimnáziumi tanár és igazgatóhelyettes.1944  szeptemberében az általa alapított polgári iskolában lett igazgató Sopronban.

1945  májusában, kalandos menekülés után jutott el a Riedl család Zell am See-hez, ahol átélték az amerikaiak bevonulását. 

1945. október 15-én az amerikai katonai kormány Esslingenben engedélyezte Riedl Ferenc tanári tevékenységét. 1945. november 1-től modern filológiai megbízásból tanított Esslingenben, 1947.Dr. Riedl Ferenc vezetésével megalakult a Heimatkomitee,(a Budaörsiek Honi Bizottsága) a mai Heimatverein (a Budaörsiek Honi Egyesülete) elődje.

A Riedl család végül Neuhausenben,  Baden-Württembergben új otthonra talált.

Úgy halt meg, ahogy élt, hőn szeretett budaörsi barátai körében. 1984. május 2-án Hassmersheimben, Anton bátyjának és annak felesége, Rosa aranylakodalmán, a „Szép emlékek” keringő táncolása közben.

Hauser József

Hauser József 1912. december 23-án született Budaörsön. Felmenői több emberöltőig visszamenőleg is mind budaörsiek voltak. 1934-ben szerzett tanítói diplomát Baján és egy életre elkötelezte magát a pedagógusi hivatással. Alig 20 évesen kezdett tanítani.

Az 1940-es években tért vissza Budaörsre, ahol tanítói állást kapott. Később matematika, kémia szakos tanári diplomát szerzett, majd 1957 és 1973 között a lányiskola igazgatója volt. Innen vonult nyugdíjba, mint iskolaigazgató.

Tanítványai szerint szigorú, de igazságos pedagógus volt.

Hivatása mellett, majd nyugdíjas éveiben ideje nagy részét a német nemzetiségi múlt kutatásának szentelte. Az 1960-as években több, helytörténeti témában kiírt országos pályázatot nyert meg, Budaörs múltjának meghatározó és elismert kutatója volt. Fáradhatatlanul dolgozott a Helytörténeti Gyűjtemény létrehozásában, amelyet végül 1987. augusztus 18-án avattak fel.

Életművének tekinthető az 1986-ban megjelentetett Budaörsi Krónika című monográfiája, amely napjainkig a legátfogóbb tanulmány a kezdetektől az 1990-es évekig. Bátorsággal szólt a kitelepítésről és a közelmúlt kérdéseiről. Kutatásait tematikusan cédulákra jegyezte fel.

Krónikaírói tevékenységéről így vallott: „Mindenki, aki krónikaírásra vállalkozik, legyen felelős, becsületes, őszinte, magatartásában pozitív, népéért dolgozó, a társadalmi haladásban hívő ember, aki tudatában van annak, hogy véleménye jelenlegi életünk mindennapját rögzíti írásban és ezzel emberekről, intézményekről, társadalmi jelenségekről ad jelentést.”

Mint lelkes családkutató felderítette a Hauser család óhazáját. Feleségével 1988-ban el is látogatott oda, a feketeerdei Riedböhringenbe.

Önzetlenül segített a hozzá fordulóknak.

1990-ben Pro Urbe-díjat kapott. A díszpolgári címet elsőként vehette át, Szakály Mátyással együtt, 1991 márciusában.

Budaörs Város Önkormányzat Képviselő-testülete a város kulturális életének fejlődése érdekében végzett kiemelkedő munka elismerésére alapította a Hauser József Városi Közművelődési Díjat 2003-ban.

2002-ben, 90 évesen hunyt el. Ő volt az első, akit az Ótemetőben újonnan épült ravatalozóból kísértek utolsó útjára a családtagok, a kollégái, a tanítványai és tisztelői.

Szakály Mátyás

Szakály Mátyás 1916. április 8-án született Budaörsön, régi budaörsi vallásos családban. A zenével már gyermekkorában kapcsolatba került. Édesapja iskolaigazgató, zenetanár, kántor volt a községben.

A gyermekkori, családi élmények meghatározzák egész életútját: tanítóként, majd később ének-zenetanárként az oktató-nevelő munka mellett kisebb megszakításokkal 1935-tõl vezetett gyermek és felnőtt énekkart.

1936-tól kórusvezető, 1946-tól a katolikus templomi énekkar karnagya. 1983-tól a Lyra Dalkört „kelti életre” a lakásán tartott próbákkal.

1991-ben elsőként vehette át a díszpolgári címet Hauser Józseffel együtt. Munkájában mindig maximalista, rendkívül derűs hangulatú, példás családi életet élő ember volt. Emlékét őrzi az 1. sz. Általános Iskola által kezdeményezett tavaszi ifjúsági kórustalálkozó, valamint a pedagógus díj.

Az 1980-as években készült interjúban így vallott magáról, hivatásáról: „A kórus a szenvedélyem – ha nem volt, csináltam magamnak. És amíg engedi az egészségem, nem is hagyom abba”.

60 éven keresztül áll Budaörsön, Törökbálinton és Biatorbágyon a karvezetői pódiumon. A régi kórustagok nagy-nagy szeretettel emlékeznek rá. A biatorbágyi férfikórust harminchárom éven keresztül vezényelte. Emléke tanítványaiban él tovább, akik az új tagokban is elplántálták hitét, példamutató közösségteremtő képességét, a dal, a zene szeretetét. A férfikórus tiszteletük jeléül felvette Szakály Mátyás nevét.

1979-ben mind helytörténeti, mind kulturális szempontból igen jelentős tevékenységbe kezdett. Német nemzetiségi származásától vezérelve, a helyi és a környéken énekelt német népdalok összegyűjtésére vállalkozott. A gazdag dalkincs megőrzése és továbbadása motiválta 1983-ban a Lyra Hagyományőrző Dalkör újbóli életre hívásában.

Első hanglemezük Németországban, a kitelepített budaörsiek támogatásával készült.

A helyi szerepléseken túl mind több meghívás érkezik a dalkör részére külföldről, gyakran a németországi testvérvárosból, Bretzfeldből is.

Pedagógusként miniszteri kitüntetésben részesült. A gyémánt diploma elismerést 60 éves pedagógusi jubileuma alkalmából nyújtották át számára.

1991-ben elsőként vehette át a Budaörs Díszpolgára oklevelet, majd 1993-ban a tanító és népművelő édesapjáról elnevezett, a pedagógusi munka elismerésére alapított Szakály Mátyás Pedagógus Emlékérmet. 1996-ban a kórusmozgalomban kifejtett tevékenységét Közművelődési Díj kitüntetéssel méltányolták országos szinten.

A német nemzetiségi kultúra ápolása érdekében végzett több mint fél évszázados munkáját 2002 januárjában, a legmagasabb kitüntetéssel köszönte meg az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat. 2003. évi rendezvényre díszvendégként ismét meghívás érkezett címére, amelyet azonban ő már nem vehetett át.

2003 karácsonyán, 87 éves korában visszaadta a lelkét a Teremtőjének. A mindenki által őszintén szeretett és tisztelt Matyi bácsit százak kísérték utolsó útjára, a Nefelejcs utcai temetőbe.

s.k.

Megosztás