A SZÉKELYEK
Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Ugy mennek a halál elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpülnek, mint a szél, s üzik
Az ellenséget, mint a szél a port!
Csak nem fajult el még a székely vér,
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!
Karánsebes, 1849. április 17.
Petőfi január 25-én jelentkezik Bem tábornoknál. (A lengyel hadvezér hamar megszereti, óvja személyét a csaták tüzétől, becsüli benne a nagynevű költőt.) Február 8-án mint futár Erdélyből Debrecenbe indul. Itt ismét összeütközésbe kerül katonai felsőbbségével.
Lemond századosi rangjáról. Feleségét és fiát Arany Jánosékhoz viszi Nagyszalontára, őmaga Erdélybe siet. Bem visszaadja rangját, segédtisztjévé teszi, megajándékozza egy jó paripával, később őrnaggyá lépteti elő s május elején Kossuth Lajoshoz és Klapka György hadügyminiszterhez küldi futári megbízással.
