1846. – A nagykárolyi megyei bálon szeptember 8-án Petőfi beleszeret Szendrey Júliába. (Többször találkoznak, de Júlia egyelőre nem nyilatkozik; tudja atyja tervét: rangjához méltó földbirtokoshoz kell nőül mennie; az állásnélküli író és egykori színész, a nem-nemescsalád gyermeke és az ellenszenves demokrata nem lehet a Szendrey-család tagja.)
1847. – Március közepén megjelenik Petőfi összes költeményeinek gyüjteménye. (Nagy sikere van, néhány hónap alatt háromezer példányt vásárolnak meg kötetéből.) Májusban levélben is, személyesen is megkéri Júlia kezét Szendrey Ignáctól. Az apa kijelenti, hogy nem adja hozzá nőül a leányát s felszólítja, hogy kímélje meg házát a további közeledéstől. (Titokban találkozik Júliával, a leánynak tetszik a regényes helyzet, de szökésre nem hajlandó.) Annyira szorgalmazza a házasságot, hogy Szendrey Ignác végre elveszti türelmét s szabad választást enged leányának.
Az erdődi vár kápolnájában szeptember 8-án megtörténik az esküvő. Gróf Teleki Sándor a fiatal pár számára átengedi szatmármegyei koltói kastélyát, a költő itt él Júliával boldog elvonultságban. (Október 20-án Kolozsvárra indulnak, az országgyűlési ifjúság fáklyás-zenét ad tiszteletükre, utána ünnepi lakoma. Pest felé utazva Nagyszalontán meglátogatják Arany Jánosékat.) November 4-én érkezik a fővárosba, a Dohány-utca egyik házában bérel lakást, egyik szobáját kiadja Jókai Mórnak. (Családi tűzhelyének melege erősen enyhíti anyagi gondjait.)
1848. – A márciusi napok. Október 15-én kinevezik századosnak a debreceni honvédzászlóaljhoz. (Szüleit Pesten hagyja, nejét Erdődre küldi, őmaga Debrecenben farag katonákat a paraszt ujoncokból.) Főbenjáró fegyelmi vétséget követ el: nem megy a harctérre. (Zászlóalját Nagybecskerekre küldik a szerbek ellen, nem engedelmeskedik a parancsnak. A pesti honvédelmi bizottmánynál bevádolják, mint szökevényt. Decemberben születik fia, Zoltán.)
1849. – Mint szolgálatot nem teljesítő százados Debrecenben él családjával. Szeretne előlépni. (Ebben az ügyben levelet ír Kossuth Lajosnak, ez Vetter Antal tábornokhoz utasítja, a tábornok előtt olyan hanyag öltözetben jelenik meg, hogy a felháborodott katona rendreutasítja. Kossuth Lajoshoz intézett újabb levelében súlyosan megsérti elöljáróját, áthelyezést kér az erdélyi táborhoz vagy legalább néhány száz forintot, hogy megtanulhassa a katonáskodást Bem József oldalán.) Áthelyezik Erdélybe.
Január 25-én jelentkezik Bem tábornoknál. (A lengyel hadvezér hamar megszereti, óvja személyét a csaták tüzétől, becsüli benne a nagynevű költőt.) Február 8-án mint futár Erdélyből Debrecenbe indul. Itt ismét összeütközésbe kerül katonai felsőbbségével. (Rendetlen öltözetben jelentkezik Mészáros Lázár hadügyminiszter előtt, a tábornok megmondja neki, hogy ne öltözködjék Hamlet-divat szerint, az intelmen felháborodik, elhatározza, hogy közkatona lesz.)
Lemond századosi rangjáról. Feleségét és fiát Arany Jánosékhoz viszi Nagyszalontára, őmaga Erdélybe siet. Bem visszaadja rangját, segédtisztjévé teszi, megajándékozza egy jó paripával, később őrnaggyá lépteti elő s május elején Kossuth Lajoshoz és Klapka György hadügyminiszterhez küldi futári megbízással. Összetűz a hadügyminiszterrel, ismét lemond tiszti rangjáról.
Debrecenből Pestre megy családjával együtt. (Május közepén, Buda ostroma idején, eltemeti édesanyját. Nagy szegénységben él, mint lemondott tiszt a katonaságtól nem kap fizetést, még Bem tábornoktól kapott lovát is eladatja, hogy pénzhez jusson. A Dohány-utca és Síp-utca sarkán álló bérház egyik szegényesen bútorozott lakásában lakik, innen írja panaszos leveleit június havában Bem tábornokhoz.)
Július 5-én nejével és fiával Pestről Mezőberénybe utazik rokonához, Orlay Petrich Somához. Július 18-án továbbmennek, 20-án Tordára ér, neje itt marad a református pap vendéglátó házában. Marosvásárhely felé kocsizik, 25-én Bereck mellett találkozik Bem tábornokkal. («Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig:» írja levelében nejének.)
Marosvásárhelyről július 30-ikán indul el, hogy Bem tábornok csapataihoz csatlakozzék, 31-ikén reggel Segesvár táján eléri az oroszokkal küzdő honvédeket; még aznap délután eltűnik a csatatéren: a győztes oroszok lemészárolják a maroknyi magyarságot.
Petőfi eltűnésének híre nemsokára eljut nejéhez. Szendrey Júlia Tordáról Kolozsvárra utazik, itt marad hónapokon át. (Egyrészt mindent megtesz férje nyomainak felkutatására, másrészt nem vonja ki magát a vidám társasági életből.)
(„El fogom hagyni nemsokára gyermekemet, hogy férjem sorsát megtudhassam; még csak arra sem számithatok bizonyosan, hogy őt életben találjam. Talán már régen nyugonni költözött s nekem el kell hagynom élő gyermekemet, hogy holt férjem poraihoz vándoroljak… Ha igy van, mi lesz énbelőlem? inkább, oh, ezerszerte inkább osztanám meg ővele a sirt, mint gyermekemmel az életet. Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? ollyan szerelem nélkül, mint millyen az ő szerelme volt! Mi lenne belőlem, ha élve maradnék! Elvetődném, eltiportatnám, mint a fájáról lehervadt levél. Ki mondhatná el jobban, mint én: »Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova fujja a szél!…« Mit is gondolnék én aztán magammal!
Vagy hátha leroskadok e nagy vállalat alatt? Ha meg nem birom ez utat tenni a legkeményebb téli időben a legvadabb havasok között, s ott veszek el valahol, idegen földön, idegen emberek között? Férjem és fiam még csak nem is sejtenék halálomat. Nem csókolná föl utolsó leheletemet senki, siratatlanul tennének le a sirba…” Ezt is november 10-én irta Julia a naplóba. Már kezében volt Urbán ezredes levele, amivel elindulhatott Petőfi keresésére. Utját mindenki reménytelennek tartotta, csak ő bizakodott, hogy Petőfi él és ha él, akkor ő megtalálja, bárhol bujdosik.) – Forrás: http://mek-oszk.uz.ua
1850. – Szendrey Júlia nem akar Erdődön maradni szülei házában, április havában felköltözik Pestre; július 21-ikén, tíz nappal a költő eltűnésének évfordulója előtt, férjhez megy Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. (Különc özvegyi viselkedése sok mende-mondára ad alkalmat, a sértő megszólások elhárítása végett keserűségében lesz a történettudós felesége. Második házasságából két fia és egy leánya születik.)
1854. – Az Új Magyar Múzeumban megjelenik Gyulai Pál tanulmánya Petőfi Sándor költészetéről. (A nagyjelentőségű tanulmány szerzője négy évvel később nőül veszi Szendrey Júlia testvérhúgát, Szendrey Máriát. Gyulai Pál, Szendrey Ignác s különösen Petőfi István gondoskodnak a költő árvájának neveléséről.)
1858. – A M. T. Akadémia nagyjutalmával tűnteti ki a Petőfi Sándor összes költeményeinek 1847. évi kiadását. (A jutalmat Petőfi Zoltán nevelésére fordítják.)
1868. – Szeptember 6-ikán Szendrey Júlia halála. (Ekkor már másfél év óta különválva él második férjétől és gyermekeitől.)
1870. – November 5-ikén Petőfi Zoltán halála. Huszonkét éves. (Gyönge egészségét a színészélet őrli fel.) ITT írtunk róla.
BESZÉL A FÁKKAL A BÚS ŐSZI SZÉL...
Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!…
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
Koltó, 1847. szeptember
(SzK)
