A budaörsi római katolikus egyházközségben ez a feladat ma már egy több funkciót is ellátó civil szervezõdés, a Budaörsi Párkapocs Egyesület keretében mûködik, amelynek kezdettõl fogva Radnóczi Péter az elnöke. Õt kérdeztem arról, hogy a jegyesképzésbe mikor és miért épült be a hívek önkéntes szolgálata, miként vált ez elfogadottá, ma már nélkülözhetetlenné a budaörsi plébánián. Arra is kíváncsi voltam, hogy az idõk során miként fejlõdtek, gyarapodtak a hívek azon önkéntes tevékenységei, amelyek nem csak az egyházközség egységét, összetartását, hanem híveik hitben való megerõsítését is szolgálják.
Hosszú idõre kell visszanyúlnunk, egészen a kilencvenes évekig – válaszolta Radnóczi Péter -, még Szentgyörgyvölgyi Zoltán és Illéssy Mátyás atyák regnálásának idejére. Akkor történt, hogy egy házaspár, név szerint Varga Károly és Erika – mindketten a budaörsi egyházközség tagjai – arra gondoltak, hogy jó lenne, ha összehívnának egy olyan kis csapatot az egyházközség arra alkalmas házaspárjai közül, akiknek kedvük lenne az atyák mellett bekapcsolódni jegyespárok oktatásába. Néhányan lelkesen csatlakoztak az ötlethez, feleségemmel mi is kedvet kaptunk rá. Hallottuk akkoriban, hogy vannak már olyan egyházközségek, ahol ez a szolgálat civilek bevonásával mûködik, sõt az ország olyan részein, ahol paphiány van, szinte nélkülözhetetlenek. A Varga házaspár kapcsolatban volt már az ilyen tevékenységben gyakorlatot szerzett emberekkel, õk segítettek a felkészülésben. És amikor már úgy éreztük, hogy megérett a csapat a feladatra, felkínáltuk magunkat… A káplán atyának felcsillant a szeme, fiatal volt, agilis, jó humorú és gondolta, próbát tesz velünk. Meghívott bennünket egy ilyen alkalomra a régi plébánia egyik hatalmas tárgyalótermébe, ide terelte be a jegyesfelkészítésre jelentkezõ mintegy húsz házaspárt. Kaptunk fél órát, hogy mondjunk nekik valamit. Ezzel a bemutatkozással nem érhettünk el látványos eredményt, de ez nem kedvetlenített el bennünket és nem adtuk fel a reményt.
Mikor kerülhetett sor igazi megmérettetésre?
Plébánosunk halála után jött közénk Varga János atya, aki korábban Tatabányán volt plébános. A „székfoglaló” miséjét követõ agapén, a bemutatkozáskor kiderült, hogy jól ismerte szeretett pap nagybátyámat. Ennek késõbb hasznát vettük, mert amikor nem sokkal késõbb felvetõdött egy újbóli próbálkozás, a feleségemmel együtt mi avattuk be abba, hogy egy házaspárokból összeállt kis csapat ugrásra készen áll arra, hogy bekapcsolódjon a jegyesek képzésébe. János atya azonnal befogadott bennünket és mi nekiálltunk. Eleinte még némi szorongással és gyakorlatlanul, de elkezdtük a szolgálatot, miközben a felkészülésben is haladtunk, építkeztünk tovább. Ezeken a foglalkozásokon nagyon sok téma kerül terítékre. Az önismeret, a megbocsájtás, a házasság ápolása a hétköznapokban, a konfliktusok kezelése. Gyakran elmondok a fiataloknak egy kedves indián történetet, elmondom most is. Azt kérdezi a gyerek egy öregtõl: mi van az emberben, hogy egyszer örül, máskor meg szomorú? Azt feleli az öreg: bennünk két farkas lakik, az egyik jó, a másik meg gonosz. És hogy lehet az, hogy egyszer az egyik, aztán meg a másik érvényesül, kíváncsiskodott tovább a gyerek. Az öreg azt mondta: hát az úgy van, hogy mindig az gyõz, amelyiket etetik… Igen fontos tudomány ez egy házasságban! Ha nem ápoljuk, akkor elsorvad… A hétköznapok során minden ember képes eltaposni a szeretetet, de képes a szeretet felélesztésére is. Hogyan, miképpen? Hát ilyen témák is szóba kerülnek ezeken az összejöveteleken sok minden más témával együtt, ami két fiatalt érdekelhet, akik egymáshoz akarják kötni az életüket. Ilyen például a testi kapcsolat, a pénz, a gyerekek fogadása és nevelése.
Mennyi ideig tart egy jegyes kurzus?
A miénk hét héten át. Elõször a plébános atyával találkoznak a jegyesek, amikor jelentkeznek az esküvõre és a jegyes képzésre. Öt héten át az elõre megállapodott napokon csak a segítõ házaspárokkal találkoznak, de minden témakört más-más házaspárral vitatnak meg. Ezt követõen két alkalmat az atyákkal töltenek: Márió atya arról beszél nekik, hogy az Isten által teremtett világban és Isten tervében hol van az emberek és a házasság helye, János atya pedig a helyszínen, a templomban avatja be õket a házasság liturgiájába, a nagy nap történéseibe. A legvégén a jegyesek a felkészítõ házaspárok közül kiválasztanak egyet, akik meghívják õket az otthonukba egy esti beszélgetésre. A témát mindig a jegyespár határozza meg. Évente általában 15-20 jegyespár jelentkezésére számítunk.
Hogy történt a segítõk felkészítése?
A felkészüléshez nagy lökést adott számunkra, amikor rátaláltunk Kecskeméten a Parázs Pasztorális Központra. A város szélsõ területén, egy hatalmas lakótelepen, a helyi plébános kezdeményezésére, valamint a püspökség, a város, a hívek és sok más támogató segítségével épült fel a Szent Család templom, és mellette a közösségi ház, ahol a pasztorális központ is mûködik. Ide köszöntünk be azzal a szándékkal, hogy tanuljunk, tapasztalatokat gyûjtsünk és feltöltõdjünk. Nagyon sokat tanultunk tõlük, és segítségükkel még inkább elmélyült bennünk az a tudat, hogy fontos az a küldetés, amire elszántunk magunkat. Ennek már tizenöt éve. De ma is tudjuk, látjuk, érezzük, hogy milyen nagy szükség van erre a szolgálatra, s ez ad erõt és ez tart össze bennünket, ezért áldozzuk fel a szabadidõnket, ezért tudunk idõnként elszakadni a családunktól. Saját házasságunk és életünk megszerzett, örömteli és megszenvedett tapasztalataira építve civilként úgy próbáljuk egyengetni egy férfi és egy nõ Isten által megszentelt szerelmi kapcsolatát , hogy házasságuk, születendõ gyermekeik nevelése és közös életük ép és örömteli legyen.
(Folytatjuk)
R. V.
