http://minalunk.hu Nyomtatás
 
2019-03-13 21:42

Nemzeti örökségünk ünnepe

|

Az ókori római naptárakban március 15-e március idusaként szerepelt. A mi naptárunkban ez a Kristófok és a Lujzák névnapja, de egyúttal és legfőképpen piros betűs, közös nemzeti ünnepünk. Az idei március 15-én százhetvenegyedszer emlékezünk hazánk legszeretettebb és legismertebb ünnepnapjára, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetére. Ez a nap a modern, parlamentáris Magyarország születésnapja.
hirdetés
Lélekemelő és egyben szomorú is mindnyájunk számára ez a születésnap. Hiszen a történelemkönyvekből nem csak a forradalom első napjának fényéről, ragyogásáról és egykori polgártársaink lelkesedéséről, meg az esernyőikre hulló esőcseppekről tudunk. Nekünk, kései utódoknak már megelőlegezett gyásznap is ez a nap. Hiszen ismerve a történteket, a rettenetes véget is máig siratjuk. Ezért  nemcsak a bátrakra, a  zászlóvívőkre, a harsogó vivátra, hanem a kegyetlen bosszú áldozataira, a hősi halottak ezreire, a menekülésre kényszerülőkre, az akasztottakra, kivégzettekre, a megalázottakra is emlékezünk ezen a napon. A gyász hosszantartó csendjére, a félelemre, a veszteségre.

Gyerekkoromban még szinte minden magyar ember a kabátjára tűzte e napon a piros-fehér-zöld kokárdát. Úgy mentünk az iskolai ünnepségre, úgy jártunk az utcán, úgy szálltunk fel a villamosra. Ma már ezt nem sokan teszik. Talán szégyenből,  vagy már mint annyi minden, már ez sem divat? A zászlók azért még ott lobognak a házak oromzatán ezen a nevezetes napon, és az összetorlódó szabadnapokat is élvezni fogjuk, ha szép lesz az idő. De március 15-e mégiscsak másról szól! Éreznünk kell az ünnep örömét, fájdalmát, és gondolnunk kell hazánk jövőjére is.

Ezért teszünk közre egy részletet a sokak által tüzes vassal megégetendő, bűnössé alázott, de tudjuk, hogy ártatlanul üldözött, hazáját örökre elhagyni kényszerülő magyar író és költő, Wass Albert üzenetéből. Sok évvel ezelőtt küldte ezt hazánk polgárainak.

„Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott.  Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk, s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban, s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük, s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amíg magyarok vagytok, s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene! "


És ne feledjük: eljöhet a nap, amikor szívünk szerint színt kell vallani, amikor talán a mi hazánk értünk kiált. Amikor majd nagyon bátornak kell lennünk, hogy követni merjük hős eleinket…
R. V.
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat!

Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.